Hőkupola és teljes fejetlenség

Olvasom, hogy az öntözőrendszer milyen egyszerű, hogy csak megnyitsz egy csapot, és akkor ömlik a víz, és na, semmit nem kellett gondolkodni.
Hát én most az öntözőrendszert tervezem a kertbe, normálisan akarom megcsinálni, ahol minden növény annyi vizet kap, ami se nem sok, se nem kevés.
Homoktalajon a világ összes vizét lefolyathatnám a semmibe, túlöntözni szerintem képtelenség, szóval most azon matekozok, hogy ugyanazon a zónán a cserjék és a kics 30x30 centis évelők is egységnyi idő alatt pont megkapják, ami kell nekik. Tehát csakis a gyökérzónájukat öntözni.
Ezt ugye úgy lehet elérni, hogy a cserjék köré leteker az ember csepicsövet, és az szépen gyökérmélységben beáztatja a talajt.
Egy jó napnyi excelezés meg önszámoló képletezgetés után eszembe jutott, hogy Claude barátomat szolgálatba lehet állítani, aztán most megy a vibe.coding. 

Még, hogy nem kell gondolkodni. Igaz, a gondolkodás előre történik, nem akkor, amikor megnyitja az ember a csapot.

Nézegetek szét, hogy ki mit mond erről a nyárról. Nézegetek szakembereket, tájépítészeket, influencer kertészeket, mindenkit az égegyadta világon.
Egy műsorban Budapest főtájépítésze elmondja, hogy a talajvíz méterekre húzódott vissza a talajban, kvázi a fák gyökerei sem érik el a talajvizet. De a riporter nem kérdez rá, hogy ha ez tartós lesz, akkor mi lesz? Miért nem kérdez rá, hogy ha tartósan nem lesz víz a talajban, ahol a fák elérik, akkor mi lesz a fákkal? És erre mi a mi válaszunk?

(Facebook reels bedobott egy vidit arról, hogy markolóval ásnak ki egy elpusztult cseresznyefát, és mutatja a markolós, hogy másfél méter mélységben porzik a talaj, na vajon miért purcant ki a fa...?)

A főtájépítész új, strapabíróbb fajtájú fák telepítését mondja, a régiek kihalnak, tegyünk újat, amik bírják a szárazságot. 
Oké, mondom én, a laikus, de a szárazság nem állandósult aszály, héló. Nincs az a csodanövény, ami sivatagosodó, de legalábbis többméteres mélységig porzó talajban el fog élni. Vagy nem sokáig.

Közben a fővárosban az új fákat már a szivacsváros technológiával ültetik, ahol fák mellett különböző frakciójú kövekkel földalatti víztározót hoznak létre, amik eltárolják az esővizet - már ha van eső - és ahonnan a fák gyökerei vízbe fulladás nélkül fel tudják venni.
Na, akkor ez se rám vonatkozik, pedig tényleg szerettem volna valami magánkerti okosságot kinyerni a városi faültetési technológiából.

A főtájépítész azt is mondja, hogy a városi fáknál a 15 év már "korosnak" számít. Kb. itt engedtem el, hogy ez a szöveg nekem szóljon. Most akkor jól értem, hogy a városi fatelepítés egy ilyen állandó, tulajdonképp tervezett farotáció? Mert nálam, magánkertben a 15 év az semmi. Főleg mert a saját pénzem megy a fásításra, nem az adófizetőké, ugye. Hm.

Átfutottam a főtájépítész által ajánlott, "új magyar klímára" való növényeket, és megmondom őszintén, eléggé bedepiződtem tőle. Egyszerűen szerintem tájépítészi szemmel más szempontok mérvadóak, mint díszkertészeti szempontból. 

Összegezve tehát arra jutottam, hogy egy tájépítész tájban és funkcióban fog gondolkodni, és jellemzően nem magánfinanszírozásban, én viszont "szép kertben saját pénzből", ami úgy tűnik nem fedi egymást, vagy csak alig. De azért jó volt hallgatni a gondolatait.

Az viszont örvendetes, hogy még ő is azt mondja, hogy házikertekben "valamiféle öntözés" muszáj, és hogy a csepegtető öntözés a tuti, és hogy a meglévő növények a közös zöldvagyonunk, érték, amire vigyázni kell. 

Díszkertészi influencerek egyértelműen az öntözéskultúra előremozdítását mondják. Kimondják, hogy ilyen körülmények között öntözés nélkül hazárdírozás történik. Díszkrtekben ráadásul nem párszáz Forintos növények dívnak, hanem sokszor drágább nemesítések, gyűjtemények, vagy csak szentimentális érték.
Nálunk a hőkupolában kipurcant "Te meg Én a világ ellen", tavaly ősszel ültetett törzses 'Glauca Globosa' ezüstfenyőpárosunk. 
Begyökeresedett, mulcsozott, öntözött ezüstfenyők. Mi a f... 
Így utólag persze, lehetett volna árnyékolni őket, de meg se fordult a fejemben, hogy egy ezüstfenyőnek, amiből több fajta is van a kertemben és sose voltak "nyűgösek", árnyékolás kellett volna.
És persze, a fűz is eddig ideárnyékolt délután, most meg a taplógombásodása miatt vissza lett pollardolva, ezt se számoltam akkora gondnak, pedig a nádképű csenkesz is kiégett itt. Megint wtf...
Mellettük pár méterre a három bébi európai ciprus meg tök faszán elvan, ők inkább a téli -20 °C-ot sínylették meg.

Ennek kivédésére most rendeltem 3 db 'Robin Hill' fanyarkát - eredetileg díszalmában gondolkodtam, de az őszi narancsos-vörös levélszín miatt a fanyarka mellett döntöttem. Ha már árnyékolnak, újra próbálom a törzses 'Glauca Globosa' párost "aljcserjeként".

Férfiam - a rá jellemző humorával - azóta azzal "boldogít", hogy nem nagyon jött össze nekünk ez a ketten a világ ellen téma, a legelső nehezebb nyáron kihaltunk a francba.

Aztán ott van a "puritán" vonal. Akik öntözetlen kertet hirdetnek, de minden második posztjuk arról szól, hogy mit öntöznek, és miért nem csepegtetővel, hanem a legvízpazarlóbb módon: kézzel... Ez a vonal nekem a legellentmondásosabb.
Vízmegtartás vízmegtartás vízmegtartás, mondják, következő mondatuk, hogy nincs eső. 
A fák szerintük felbecsülhetetlen értékűek, meg az árnyékuk, amit már 20 éve kellett volna elültetni, de ha egyik-másik fa nem bírja a tartós aszályt - mert ez nem sima szárazság, ez tartós aszály és mellé hőkupolajelenségek -, és nem éli túl, akkor ez van. Nézem a kertjeiket, és számomra lerí a növények szenvedése, amit ők valamiért mintha nem is látnának. Szerintük "bírják", és ez normális. 
 
Eközben őshonos fáink komplett erdejei száradnak ki, egy másik szakember arról beszél, hogy az ilyen nyarak egymásra rakódva fogják egyszercsak kipurcantani a fákat, és a fák nem nagyon jelzik előre, hogy épp készülnek kipurcanni, egyszercsak megtörténik, és kész. 

Az egész puritánkultuszt nem értem, megmondom őszintén. Kicsit olyan nekem, mint amikor egy láncdohányos azt mondja, hogy "nagyapám 13 éves korától 90 éves koráig napi 3 doboz cigit szívott, és prímán elvolt, nem is olyan káros az a cigi, ezért nem szokok le én se.". Nekem kicsit ez az addig jár a korsó a kútra sztori.

A puritánok azt is mondják, hogy "akik öntöznek, azok majd mit csinálnak, ha nem lehet öntözni?". Amire nekem az első, zsigeri reakcióm, hog nem tudom, ha oda jutunk, akkor valszeg ott már a kert öntözése lesz a legkisebb gondunk.

Közben jó kitekinteni külföldre is, például amit már írtam itt a blogon, hogy Nevadában törvényileg felszedették a "haszontalan"/"nem funkcionális" gyepeket, amire koros fák százezrei, felbecsülhetetlen árnyékértékkel száradtak ki, mivel az öntözött gyepektől kapták ők is a vizet, és elfelejtették pótolni az öntözőt. Tehát a gyepellenes kurzus kicsi lyukra futott, hogy finoman fogalmazzunk.

Szerintem ez is érdekes egyébként. Ha a fám alatt fű van, és öntözöm a fát, akkor nem mindegy, hogy a füvet is öntözöm vele együtt? ilyenkor szokták mondani, hogy de a fű lehetne hasznos (tipikusan valami beporzóbarát) növény is. Naná, hogy lehetne, ha pont arra van pont ott szükség(e a tulajnak). 

Nálam teljesen véletlenül alakult úgy, hogy fák között megy a nádképű csenkeszes füves területem, így amikor a fű öntözve van, a fák is kapnak belőle.

Amíg a magyar kertkultúrának nincs valamiféle közös válasza erre - az USA-ban ezt a közös választ water wise-nak hívják, ami nem azt jelenti, hogy nem öntözünk, hanem hogy okosan és takarékosan öntözünk, mert sivatagban vagyunk és víz nélkül minden kihal -, addig én biztos ami fix öntözni fogok, remélhetőleg nemsokára már csepegtetővel.