Erőforrásharc és radikalizálódás, átirányított agresszió

Sokkal egyszerűbb és könnyebb volt panelban élni. 10 centis szigetelés a falon, új ablakok, havi párezer Forintos fűtésszámla, januárban teljesen lecsavart radiátor mellett is szellőztetni, mert bármit csinálsz 23-24 °C volt a lakásban, és bugyiban-pólóban is meleged van. Nyáron meg az inverteres klíma havi párszáz kWh-ból ugyanúgy kellemes 24 °C-ot csinált. 
Nem volt kert, amiben "házikedvencként" szeretett az ember növényeket, és amiket öntözni kellett, amivel az emberek egyre jobban egymást nyomasztják.
Nem kellett megfelelni az ország összes emberének, hogy hány négyzetméter füved van, azt mekkorára nyírod (ami nagyjából tökmindegy, ránézésre az emberek meg se tudják mondani, hogy 3-5 vagy 10 centis füvet látnak, csak hogy "zöld = öntözött, sima = nyírt = fűmániás = rossz, azt meg, hogy szárazságtűrő nádképű csenkeszt látnak, vagy angolperjét, nem is számít. Zöld = rossz).
Nem kellett megfelelni az ország összes emberének, hogy miből van a járdád, milyen színű a járdád, milyen széles és milyen hosszú, nem kellett megfelelni, hogy őshonos fákat ültetsz, vagy idegenhonosokat, kizárólag sZáRaZsÁgTűRőKeT, vagy elkaparsz pár hortenziát...

Ha az egyszeri panellakó meg ki akart szakadni a négy fal közül, akkor meg elhúzott Bal(csi)ira egy-két hétre, és csókolom. Viszonylag kevesen szoktak Bal(cs)is képeket dühös fejjel reakciózni facebookon, hogy jaj, a környezeti terhelés.
Olyan, mintha a fogyasztás zöld utat kapna (utazás, strandolás), a birtoklást ("zöld kert", öntözés, medence) viszont "büntetik" egymásnak az emberek. Hiába kerülhet környezetileg többe a fogyasztás a birtoklásnál...

Természetesen a minimalisták, extrém spórolósok/kuponozósok, mindent és bármit újrahasznosítók, prepperek, álló-és tűrőképességet végletekig kitolók minden társadalomban jelen vannak, a kérdés, hogy őket normaként tekintjük, vagy egy kicsit furi szubkultúrának. 

Jelenleg olyan nyomasztást és radikalizálódást érzek kertes témakörben, hogy az agyam eldobom. 

Valószínűleg azt van, hogy ahogy a bizonytalanságot, és az erőforrások szűkülését érzékelik az emberek, úgy radikalizálódnak visszhangkamrákban - facebook csoportokban -, és úgy tolódnak el végletességekbe.
Már nem a sima okos erőforrásbeosztásra ösztönzést látom, hanem ami akkor megy, amikor az emberek azt érzik, hogy nekik azért nem jut valami, mert a másik elhasználja előlük. 
Ugye ha van egy nagy zacskó gumicukra az embernek, és nem éhezik, akkor sokkal könnyebben és önzetlenebbül osztozik rajta idegenekkel, mint amikor már csak 2 db van a zacskóban, és három napja nem evett, és előreláthatólag a következő napokban sem fog. 
A probléma ott kezdődik, amikor az emberek tömegesen élik meg, hogy valamiből nincs. A következő kérdés, hogy amikor valamiből úgy érzik, hogy nincs elég, akkor kit kezdenek el hibáztatni ezért, vagy milyen "megoldási javaslataik" lesznek. 
Más országokban - szerintem - a nép első célpontja általában a politikai képviselőjük, vagy a szolgáltató.
No, hát nálunk az emberek egymást kezdték el nyesztetni az elmúlt években, a jelenlegi - tudvalevőlegesen szar - adottságokat alapul véve, és - jobb híján? - ahhoz alkalmazkodva. Valószínűleg ha a politikai felelős, meg a szolgáltató letolja magáról a felelősséget - amit az emberek rájukhagynak -, akkor nem is nagyon marad más, mint egymás b.szogatása... (redirected aggression - átirányított agresszió)

Nagyon nem mindegy, hogy az infrastruktúrával van a gond, vagy az erőforrás mennyiségével. 

Vegyük az ivóvíz kérdését: statisztikák szerint az ivóvízkészletünk 20-60%-a a régi csövek állapota miatt a semmibe folyik el. Ha az infrastruktúrával van gond, akkor azt lehet fejleszteni.

Egyre fogy a magyar, mondják, ami vicces, mert akkor az egyre csökkenő népességet sem sikerül már kiszolgálni vízzel. Oké, vándorol is a magyar, kis falvakból városokba költöznek, városokból agglomerációba, eltolva a nagymértékű vízfelhasználás gócpontjait. Ettől még ugyanannyian vagyunk, vagyis fogyunk. Nem azzal van tehát a gond, hogy 9,5 millió emberből hirtelen megszaporodtunk 15 millió emberre, és jaj, most mit csináljunk, hogy itatunk ennyi embert? Még a fogyatkozó népességet sem sikerül ellátni. A növekvő vízigény miértjén lehet persze pattogni, hogy ez most nettó pocséklás, vagy társadalmi, klímaadaptációs változás.

Mostanában elég sok ismeretterjesztő filmet néztem orosz nomád népekről, Szibériában élnek egy jurtában, az év nagy részében hidegben, és nem látni őket nagyon fürdeni. De ugye az más, amikor a családjával van valaki összezárva, és akkor az úgy jó együtt, meg más az, amikor egy munkaalapú társadalomban alap, hogy idegen emberek között kell napi sok órában lenni, és ahhoz ápoltnak kell lenni. Szerintem egyikünk se akarhatja igazán, hogy az emberek, akikkel egy munkahelyre járunk, kevesebbet tisztálkodjanak.

Vannak városok, ahol az elmúlt ~10 évben megduplázódott, triplázódott a lakosok száma, akik fizetik az ingatlanadót, és mégsem fejlesztették a vízhálózatot évtizedek óta, és eleve engedték ezeket a házakat felhúzni úgy, hogy a közműinfrastruktúrához nem nyúltak.
Ahol én lakom, külterület, nem is lenne vezetékes víz, ha a helyi lakosok önerőből nem építik ki. Ezen őslakosok neve hősi vonatkozásban kering azóta is a helyi csoportban. De az is több évtizedes csőhálózat, és az elmúlt 5-7 évben megtriplázódott az ittélők száma.

Amikor jön egy vízkorlátozás, akkor az emberek egymást kezdik el vegzálni: a te medencéd az oka! Nem, a te öntözött kerted! Nem, a te kocsimosásod!
Emberek, 20-60%-a az ivóvizünknek a semmibe folyik el az elhanyagolt vízhálózat miatt, egyesek meg mások gyerekeitől féltik a medencét. 
Részemről inkább látnám medencékben ezt a vizet - kíváncsi lennék hány medencét lehetne megtölteni csak az elfolyt vízzel -, amiben gyerekek játszanak, családok hűsölnek, mint valahol méterekkel a föld alatt a semmibe szétfolyva. 
Pont ezért ellenszenves, amikor a vízszolgáltató könnyes szemmel jelenti be a vízkorlátozást, ráadásul pont ezzel az "össznyomasztással", hogy

Az ivóvízzel való felelős gazdálkodás közös érdekünk, amely hozzájárul a zavartalan vízellátás fenntartásához.

Miközben az ivóvizünk 20-60%-át engedik szétfolyni az ezeréves, szivárgó csövekből. Bocs, de "meg a lónak a fa--rkát!".

Mivel kis országunk egyik fele még a "vizek országa" tudatában él, a másik már a Dűne filmekből varrja magának a recirkulációs rucit és preppingel, ebből nekem az jön le, hogy mint nemzet, halvány lila gőzünk sincs, hogy hogy áll az országunk vízügyileg, és milyen jövőképre kell készülnünk, és milyen jellegű és mértékű vízfogyasztást engedhetünk meg magunknak.
A jövőképet úgy értem, hogy hogy fognak kinézni az erdejeink? Hogy fog kinézni egy átlag díszkert? Vagy vidéki kert? (a kettő szerintem nem ugyanaz) Most kinézek a teraszon, és a velem szemben lévő dombságon "világoszöld mattak" a fák. Tehát száradnak. Június végén. Nálam az öntözött kertben elég jól néz ki minden. Melyik "jár" nekem? Melyik jobb a közvetlen környezetemnek?

Mert az a baj, hogy ha a desztillálós ruci a jövőképünk, bármit is csinálunk, akkor tulajdonképpen már most klímamenekültek vagyunk, csak még nem realizáltuk.

Illetve ha már lemegyünk a zsigeri erőforrásharcokig, ahol az utolsó litereken harcolunk, akkor mutogathatnánk az ipari és mezőgazdasági vízhasználatra. Ebbe jobban bele se megyek, de minkettő ágazatban van vízpazarlás bőven,  és visszafogható, optimalizálható mennyiség.

Az a baj, hogy ha annyira szar a helyzet, hogy mutogatunk egymásra, hogy ki mire hány liter vizet használ, és lemegyünk az erőforrásharc sárgödrébe egymást püfölni, akkor az nem lesz szép, se nem fair:
- Te miért tartasz díszbaromfit? Meg kacsát? Azt is itatni kell! Még haszna sincs, csak nézed.
- Hát a te lovad tán nem iszik? 
- Te meg párakapuzod a teraszod, amikor hetente meghívod a haverjaidat grillezni!
- Te meg a kutyáidat fürdeted!
- Te meg naponta cseréled a madáritatókban a vizet!
- Te meg napi 3x zuhanyzol, mert izzadékony vagy és "állítólag" melegkiütésed van!
- Te meg miért ültetsz hortenziákat, amiket öntöznöd kell, miért nem cserszömörcét ültetsz? Sőt, miért nem gyümölcsfát? Azt legalább meg lehet enni!
- Te meg tegnap magasnyomásúval mostad a teraszt meg a teraszbútort!
- Te meg a szőnyeget!

Közben olvasom, hogy "A Főkert évente több mint 300 ezer köbméter vizet használ öntözésre, és ez a mennyiség évről évre növekszik."
Nézem a képeket, és óriási párakapuk, vízágyúk hűtik az embereket, járják az aszfaltvizező gépek a várost. - és ez szerintem így van jól. Ugyanazt csinálják, amit az emberek otthon szeretnének csinálni, hogy túléljék ezt a hőhullámot.
Azt például nem látom, hogy a Főkert vízgazdálkodását kifogásolná bárki - és ne is tegye -, valószínűleg azért, mert a városban ez sok-sok ember közvetlen javára válik, meg ha egy állami cég csinál valamit, akkor az "úgy van jól és kész". Míg az ember kertje az "csak az övé", "elönzőzi a vizet", sokak szerint. Pedig ugyanúgy a városkép része, ugyanúgy hűti a környezetet.

Én humanista felfogású vagyok, azaz az emberi jól(l)ét az elsődleges szempontom és célom szinte mindig. Szerintem a társadalmi szerződés szent, azazhogy az emberek végigdolgozzák az életüket, cserébe pénzt kapnak, amiből leadóznak, fizetik az idősek nyugdíját, meg mindent, ami az ország előremenetelét segíti - jobb esetben -, cserébe minimum a legalapabb életminőségi szükségleteit biztosítani tudja magának, a közszolgáltatások pedig működnek. Jobb esetben - ami felé mi még hajtunk ezerrel - meg egy boldog, kényelmes életet élhetnek belőle.
Ha az emberek végigdolgozzák az életüket, és még az alapvető közművek sem működnek, hogy a munkán kívül eltöltött időben jól érezzék magukat, miközben adóznak, közhozzájárulást fizetnek, ott szerintem valami kurvára el van baszva. Akkor ott már tényleg "mi az élet értelme egyáltalán?" kérdésen való morfondírozás, meg az esetleges elvándorlás jön szóba egy olyan helyre, ahol az alap társadalmi szerződés még működik.
Olvastam már én olyat is emberektől, hogy "nem jár neked semmi!", ami megmondom őszintén, megrémisztett, mert egyrészt egy ember hogy gondolhatja magáról, hogy ennyit ér az élete egy elvileg jóléti Európában: felkel, eszik, dolgozik, hazaér, eszik, alszik, felkel, eszik, dolgozik, hazaér, eszik, alszik, másrészt tényleg milyen nyomasztásban élhet, ahol erre jutott? Vagy csak másoknak nem jár semmi, neki meg mégiscsak de? Más ne öntözzön, vagy tartson medencét, de ő meg azért mégis elmegy családostul repcsivel nyaralni külföldre a panelból? Ez már a fentebb említett grammozós, zsigeri, sárgödörben egymást püfölése.

Ha a klímaváltozással egyre több ilyen hőhullám lesz, és akár egyre magasabb hőfokokkal, egyre nagyobb terhet róva az emberi szervezetre, akkor az én humanista megközelítésem az az, hogy ezt valahogy túl kell élnie az embernek, és ezeket a túlélési módszereket meg kéne teremteni, és nem kéne félteni egymástól. 
Egy kerti medence például segíthet ebben.
Érdekes, hogy a strandok sem célpontjai a "vízpocséklás" közfelháborodásnak. Pedig az szinte biztos, hogy az ország strandjai nem bírnák el - nem mintha minden sarkon lenne -, ha ebben az időben mindenki kiszabadulna strandolni. És ezek a strandmedencék is párolognak, egy nagyobb medence akár napi 5-10 köbméter párolgási utántöltést is igényelhet (felület x napi párolgási tényező).
A strand a kultúránk része, senki nem meri megkérdőjelezni a létjogosultságát, a vízfelhasználását.

Ahol a medencézésnek kultúrája van, ott a medencét egyszer feltöltik, aztán igyekeznek soha többet nem leengedni, vigyáznak, hogy minél kevesebb víz párologjon el, télen meg lefedik, és viszik tovább azt a vizet a következő évre. Az ilyen medencék 5-7 évig ugyanazzal a vízzel üzemelnek. (Télire esetleg leengednek belőle a fagytágulás miatt, meg visszatöltik a párolgást, de nem az egész vizet töltikézik újra minden x héten)
Ezek a puhafalú és félmerevfalú medencék, amik nálunk jellemzőbbek, valószínűleg igénylik a télre leeresztést, de még ezeknek is elvileg az lenne a lényege, hogy májusban feltölteni, szeptemberben meg leengedni. Az, hogy közben teletolják klórral, meg vízkezelő cuccokkal, amitől az a víz még szeptemberben sem egy zöld, mocsaras szmötty, amibe ha nem figyel az ember, akkor suttyomban az éj leple alatt beköltözik Shrek meg a nője családostul, hanem szép tiszta használható, legyen az ő dolguk.
Viszont ha kiszámoljuk, hogy mekkora egy ilyen medence, és mondjuk a nyári időszakban a napi 2-3 zuhanyt váltják ki, meg a hőhullám testre gyakorolt hatását csökkentik, lehet, hogy kevesebb vízzel kijönnek az emberek, mint zuhanyzással. Illetve a nagymennyiségű vízkivétel még májusban van, nem pedig a kánikulában.

Például nézzünk egy százezer Forint környéki medencét. 
Intex 400x200x100cm fémvázas medence szett 2m3/h vízforgatóval Prism Frame 26788NP
Ez egy 7 köbméteres medence, tehát 7000 liter. Egy zuhanyzást általában 50 liter vízzel szoktak számolni, tehát ebben a 7 köbméteres medencében 140 zuhanyzásnak megfelelő víz van, amit nem engedsz le a csatornába, hanem megtartod későbbre.
Egy háromfős családban, nyári kánikulás időszakban, napi 2-3 zuhannyal számolva (1x reggel, mert éjjel beizzadsz az ágyba, 1x munka után, amikor hazaérsz, hogy ne a munkaizzadságban ülj le a családi kanapéra, 1x meg esetleg ha munka után még a kertben mókolsz, mert este 9-ig világos van és miért ne, és csatakos leszel. A munka utánit meg a kertimunkás csatakos zuhit a medencével meg lehet spórolni. Majd a szűrők meg a klór kitisztítja.) 15-23 nap. Négyfős családdal számolva 11-17 nap. 
A medenceszezon meg májustól szeptemberig tart, tehát 4-5 hónapot, azaz 120-150 napot. 

Nyilván a medence nem váltja ki a rendes zuhanyzást, de melegben a napi x-edik gyors zuhanyt, ami elviselhetővé teszi ezt az időjárást, lefedi.

Szerintem inkább a medencekultúrát, vagyis a vízkezelési kultúrát kellene fejleszteni, már ha elfogadjuk, hogy ezek a hőhullámok egyre gyakoribbak és erősebbek lesznek, és hogy ezek egyre jobban meg fogják terhelni az emberi szervezetet, és egyre több kertben kerül majd felállításra egy-egy ilyen medence. 
Tanítsuk meg az embereket, hogy májusban feltöltik a medencét, és hogy lehet megtartani azt a vizet szeptemberig. A klórral vízkezelt vizet némi állni hagyás után szeptemberben meg ki lehet öntözni a kertbe. 7 köbméter víz az egy 700 nm-es kert 10 mm-es beöntözése...

Az is érdekes, hogy a kerti tó nincs megbélyegezve. Én ugye kerti tavat szeretnék, aminek a vizét elvileg nem kell cserélni, a gyakorlat az más tészta, de mivel a kerti tó az öko, beporzó-és biodiverzitástámogató csoda, ezért az - egyelőre - kibúvót kap az erőforrásharcból. Pedig amúgy a kerti tavat is rendszeresen fel kell tölteni, hisz párolog.

Engem tényleg érdekel egy Magyarországra személyre szabott vízidentitás felvázolása, mert amiket ennek híján "összeharácsolunk" Nyugat-Európából, az fasza, csak mintha nehézkesen lehetne ránk adaptálható:
1. Gyűjtsd az esővizet és azzal öntözz! 
Kiváló meglátás, csakhogy a gond az az, hogy nem esik az eső, amikor meg esik, akkor egyszerre nagyobb adag jön, amihez akár 10 köbméteres tároló is kellhet. Egy ilyennek a telepítése akár milliós nagyságrendű tétel.
Számolás: 100 négyzetméteres tetőre leesik 50 mm csapadék. Ez 5 köbméter víz. Nem a 200-300 literes, pártízezer Forintos cuki hordó a ház sarkában, hanem egy komoly ciszterna, vagy műanyag esővíztároló (FÚJ FÚJ MŰANYAG!) valahol a kertben. Nem is egy egyköbös IBC tartály valahol a kert végében - amit a nap ugyanúgy bomlaszt, mint minden műanyagot -, plusz vízkezelés nélkül algásodik.

Magyarország csapadékmintája kiszámíthatatlan, az éves, átlag ~500-600 mm csapadéknak egy része a téli hónapokban esik le, amikor egy ideig lehet tárolni, de mivel nincs kiöntözve, ezért pontosan kell méretezni, hogy az egész, októbertől márciusig tartó csapadékot tárolni lehessen, amit márciusban áprilisban kiöntözünk, mielőtt jönne az elvileg csapadékos tavasz. Ami például idén teljesen elmaradt. Tehát ez is csak addig működik, amíg esik az eső. Elég eső.

2. Akkor tartsd a talajban! (Mármint a tetőről gyűjthetőt is)
Oké, de ez megint rendszeres csapadékot feltételez. Nem? Az én homokos talajomon minden egyes esőcsepp talajba vezetése sem segítene egy 2-3 hónapos nyári aszályon. Akkor már jobbnak hangzik a ciszterna, és majd én eldöntöm mennyi vizet öntözök ki alkalmanként. Ritka, nagy mennyiségű csapadéknál, aztán hónapokig tartó aszálynál házikerti kérdéskörben ugyanúgy nem tűnik a legjobbnak a talaj, mint tároló megoldás. 

A fő kérdés, hogy az éves ~500 mm csapadék mire elég? Nálam tavaly a MET szerint csak 380 mm csapadék volt amúgy (OpenMeteo 486 mm-t saccolt). Tehát évi 380 mm csapadék mire elég? 380 mm az 380 liter víz négyzetméterenként, 365 napra, 52 hétre. A csapadékadat mellé van egy párolgási ellenoldal, ami akár kétszer-háromszor ekkora lehet. Az éves párolgási átlag 538 mm. Ez akárhogy is nézem több, mint az a 380 mm, ami tavaly hozzánk leesett.

Évi 380 mm csapadékkal félsivatagos sztyeppe van a természetben. 

A mezőgazdaság azért jó, mert a terményekre "ráírják", hogy mennyi víz kell neki, meg egy csomó dolgot, tehát egy egész aprólékos termesztéstechnológiai szakkönyvet lehet hozzájuk kapni, ami teljesen elválik a természetes csapadékszámítástól. Kukorica pl heti 30 mm víz. Hogy ez tiszta eső, vagy részben-teljesen öntözés, mindegy, oldd meg valahogy, ha kukoricát szeretnél. - nem véletlenül mondogatják, hogy el kéne engedni a kukoricatermesztést idehaza.

Egy cserszömörcére, vagy hortenziára ki mondja meg, hogy heti mennyi víz kell neki? Az Őrségben vagy a homokhátságon, vagy Borsodban?
Nekem gyanús, hogy az én éves 380 mm csapadékom az lófaszra sem elég amúgy. Az olyan, mintha egy emberi testnek például napi 700 kCal-ból kéne élnie. Csak míg az embernél tudjuk, hogy "hülye vagy, ez fokozatos éhhalál?!", a vízadatnál nem tudjuk mi legyen a reakciónk. Nem tudjuk mennyi is az annyi. És ha be is valljuk, akkor mi a következő következtetés: csakis olyan növények tartása, amik elvannak a sztyeppén? Vagy szabad öntözni? 

Szerintem ezekkel a csapadékmintákkal nekünk nem a "hihi haha nem öntözök, csak gyűjtöm az esőt cuki hordókban" óceáni klímák felé kéne nézni megoldásért, hanem sivatagos országok felé, ahol a csapadék annyira elhanyagolható, hogy mintha nem is lenne. Na és akkor ők mit kezdenek magukkal, ők hogy gondolnak magukra, mint vízfelhasználók, mint kertészek?

Meg azt is, hogy hogy ne csináljuk: Nevadában perek indultak, mert a hatóságok felszedették a "nem funkcionális gyepeket", ettől viszont ezen gyepek alatt élő, árnyékot adó koros fákat, amik eddig a gyepek öntözése által maguk is passzívan öntözve voltak is víz nélkül hagyták, amik százezres nagyságrendben kezdtek el kihalni, az általuk adott árnyék felbecsülhetetlen és pótolhatatlan.
Ahogy elnézem a videókat, ráadásul nem is fű helyettesítő növényeket használnak a felszedett fű helyén, hanem kavicsot. Egy sivatagban. Kavicsot. Húbazz. The american dream right there.

Nálunk nincs csatorna, és amennyire féltem tőle mikor a házat megnéztük, most akkora lehetőség van benne. De ez is többmillió forintos beruházás. Egy szennyvíztisztító kisberendezéssel öntözővíz minőségű vizet lehetne előállítani, így minden egyes elfürdött vagy pisit lehúzós liter víz mehetne ki a kertbe öntözésre. Legalábbis amíg el nem jutunk az erőforrásharcban oda, hogy már ez is a "köz kisajátítása", meg önzőzés.

Szóval akkor nincs elég víz, hogy az embereket egy elvileg jóléti országban a rájuk nehezedő klímaváltozásban tisztességesen ellássuk vízzel, és adaptálódjunk? Irány skandinávia? Vagy csak a hálózat fos, de amúgy lenne - most még - víz? Villámgyorsan el kéne dönteni.

Ez a posztom jópár napja íródik, és ma "futott be" egy portfóliós cikk: Kimondták a kutatók, melyik európai ország fogyhat először ki az ivóvízből
"Érdekes módon több olyan tagállam is küzd a tiszta ivóvízhez való hozzáférés nehézségeivel – köztük Bulgária, Magyarország, Horvátország és Írország –, ahol egyébként nem kiugró az édesvízkészletek kihasználtsága.

Ez arra utal, hogy az ellátási problémák kevésbé a fizikai vízhiányra, mint inkább az elöregedett infrastruktúrára és a hálózati veszteségekre vezethetők vissza.

Ezzel szemben Franciaország, Portugália és Spanyolország a vízkészletek szűkössége ellenére is hatékonyabban oldja meg a tiszta víz elosztását, így ezekben az országokban a kilencszázalékos uniós átlag alatt marad a vízellátási gondokkal küzdők aránya."

Hoppá. Mna Béláim - és Bélánéim - akkor mi lenne, ha a vízhálózat felújításáért és fejlesztéséért nyünnyögnénk, és nem egymást baszogatnánk - bár kétségkívül az is roppant szórakoztató elfoglaltság, csak megoldást nem ez ad?

És nem arról beszélek, hogy locsoljuk a vizet a semmibe, mintha nem lenne holnap, de egy klímaváltozáshoz, emberi jóléthez, és a magyar vízviszonyokhoz mérten egy élhető alapban megegyezni. Egy magyar ökológiai identitás. Valahol a vizek országa és a recirkulációs ruha prepping között belőni magunkat nemzettudatilag.

Épp nézem az Országgyűlési közvetítést, és VÉGRE, VÉGRE adresszálásra került az elöregedett vízhálózat, az elfolyó ivóvíz, a fejlesztés hiánya. Minden. 
VÉGRE nem csak a "ne fogyassz" része van sulykolva, hanem az is, hogy bibi van a rendszerben, és ez nem normális, és ezért nem az emberek a hibásak.
Így azért könnyebb szívvel nyomom meg a "Közzététel" gombot.