Végre eső!
Többhónapos szárazság után végre valamiféle minőségi csapadék látszik jönni.
Jelentem, a papírarália (Tetrapanax papyrifera) bár ledobta minden levelét a hirtelen kiültetéstől, de élni látszik, jönnek az új levelek.
Az éves, menetrendszerinti szerelemkereső túravakondunk rendben megérkezett az utcafrontra, szarrá is túrta - köszi -, majd visszafordult, de elnézhette a lehajtókat, mert a kerítéstől 4 méterre, a fű szélében kötött ki. Aranyos, mert nem ásott végig egy komplett alagutat, leginkább csak szörfözik a felszín közelében, éppcsak hogy rajta legyen pihi-puhi takarónak némi föld. Tehát nem akarja tartós járatnak, csak eljutni A-ból B-be. Egyelőre még nem tettem ki csapdát, csak visszavizeztem a túrást a fűben, meg "ráengedtem" a kutyákat a felszíni járatára, hogy kicsit elijesszék "lyukbelégzéssel", ásogatással, hátha visszafordul a kerítéshez, aztán a többit meglátjuk. Ha muszáj kiköltöztetnem a mezőre, akkor ki fogom.
Az átellenes kerítésnél is találtam friss túrást, tehát a másik szomszédtól is érkeznek a randijelöltek.
Apropó vakond! Épp most kutatom, hogy a tüskésvakondot - nem olyan elrugaszkodott, végülis rendszertanilag tesók - hogy lehetne beinvitálni-megtelepíteni a kertben. A koszt és kvártély megközelítés a legegyszerűbb szerintem. A fűzfa levágásából megmaradtak ágak, azokból gondoltam pár sünteleltető helyet létrehozni, meg sünetetőt-itatót kitenni a kert több pontjára. Valami olyan megoldás kéne, amit könnyű nyitni-zárni-karbantartani, nem túl drága, és jól is néz ki. Tudom: válasszak ezekből a feltételekből max. kettőt.
Amit viszont nem akarok megtelepíteni az Férfiam új hobbija, egyben titkos kapcsolata egy kis könnyűvérű cicussal.
A szomszédunk macskája minden reggel, mint Peti áll a ház előtt, csak őt nem a szíve húzta ide jobbra, hanem a gyomra. Férfiam meg vidáman viszi neki a sonkát minden reggel, mikor munkába indul.
Jelentem, a papírarália (Tetrapanax papyrifera) bár ledobta minden levelét a hirtelen kiültetéstől, de élni látszik, jönnek az új levelek.
Az éves, menetrendszerinti szerelemkereső túravakondunk rendben megérkezett az utcafrontra, szarrá is túrta - köszi -, majd visszafordult, de elnézhette a lehajtókat, mert a kerítéstől 4 méterre, a fű szélében kötött ki. Aranyos, mert nem ásott végig egy komplett alagutat, leginkább csak szörfözik a felszín közelében, éppcsak hogy rajta legyen pihi-puhi takarónak némi föld. Tehát nem akarja tartós járatnak, csak eljutni A-ból B-be. Egyelőre még nem tettem ki csapdát, csak visszavizeztem a túrást a fűben, meg "ráengedtem" a kutyákat a felszíni járatára, hogy kicsit elijesszék "lyukbelégzéssel", ásogatással, hátha visszafordul a kerítéshez, aztán a többit meglátjuk. Ha muszáj kiköltöztetnem a mezőre, akkor ki fogom.
Az átellenes kerítésnél is találtam friss túrást, tehát a másik szomszédtól is érkeznek a randijelöltek.
Apropó vakond! Épp most kutatom, hogy a tüskésvakondot - nem olyan elrugaszkodott, végülis rendszertanilag tesók - hogy lehetne beinvitálni-megtelepíteni a kertben. A koszt és kvártély megközelítés a legegyszerűbb szerintem. A fűzfa levágásából megmaradtak ágak, azokból gondoltam pár sünteleltető helyet létrehozni, meg sünetetőt-itatót kitenni a kert több pontjára. Valami olyan megoldás kéne, amit könnyű nyitni-zárni-karbantartani, nem túl drága, és jól is néz ki. Tudom: válasszak ezekből a feltételekből max. kettőt.
Amit viszont nem akarok megtelepíteni az Férfiam új hobbija, egyben titkos kapcsolata egy kis könnyűvérű cicussal.
A szomszédunk macskája minden reggel, mint Peti áll a ház előtt, csak őt nem a szíve húzta ide jobbra, hanem a gyomra. Férfiam meg vidáman viszi neki a sonkát minden reggel, mikor munkába indul.
Imádjuk a macskákat, és pontosan ezért nincs nekünk. Nem tudnánk házon belül, kerten belül meg pláne tartani. Annál nekünk többet ér egy állat élete, hogy kóborolni hagyjuk. Szóval nincs macskánk.
Az egyik madáretetőnk pont itt van a képen látható lépcső mellett jobbra, én meg most a hideg tavasz miatt itt szoktam szétszórni pár marék lisztkukacot nekik, szóval ide jár mindenféle csipi enni, verebek, búbos bankák, egy gyönyörű szarkapár is - ők az emeleti erkélyajtón is bekopognak reggelente. Itató is van nekik itt, teljes ellátás. Szóval egy macska pont nem hiányzik ide. Egy idegen macska megszeretése és esetleges elvesztése ugyanúgy nem hiányzik - nekem legalábbis.
🐦