Tudományosság, felelősségvállalás az öntözésben
Többféle ember van a világon, van, aki ha elveszettnek érzi magát, akkor az érzelmekhez fordul, és van, aki a tudományhoz.
Én a második típusba tartozom. A tudomány engem megnyugtat, magabiztossá tesz. Imádom a nerd embereket amikor nerdülnek. Ugyanígy szeretem a jogot, a törvényeket is. A tudomány és a jog mellett általában áll egy felelősségvállalás is. Szeretem és igénylem azt a struktúrát, hogy állítás -> bizonyítás -> felelősségvállalás.
Én igyekszem magam részéről nem is osztogatni tanácsokat itt, mert nincs meg se a tudásom, se a pofám, hogy ha valaki megfogadja, amit mondok, és balul sül el, akkor nekem kelljen felelősséget vállalni érte, márpedig nekem kéne, hisz' én adtam a tanácsot.
Gondolom nem csoda, ha azt mondom, hogy akkor lesz igazán minden bajom, amikor nem találok tudományos választ a problémámra.
A konkrét téma, amit már milliószor érintettem az Magyarország, a magyar klíma 2026-ban, és az öntözés, annak a démonizálása, ideológiákkal átszövése egy olyan országban, aminek nincs semmilyen előzetes kulturális beágyazódása, miheztartása.
Megmondom őszintén, én már ideológiai, kultúrharci kiégésben vagyok. Illetve amikor egy ember el van veszve egy témában - oké, amikor én el vagyok veszve egy témában-, akkor egy sima egyszerű fogódzót akar, ami nem túl szigorú, de világos kereteket ad, hogy ezt kéne, ezt meg nem kéne, és akkor jó lesz minden.
Ha veszünk például egy sima diétázós receptkönyvet, akkor sem az van benne, hogy "100 recept egy karcsúbb derékért, apropó és jó lenne, ha nem ennél húst egyáltalán, mert kinyírod vele a bolygót, meg szegény malacka!" Hanem hogy egyél ennyi és ilyen fehérjét, ennyi és ilyen szénhidrátot, ennyi és ilyen zsírt.
Lábrázást kapok, ha valamire útmutatást keresek és az eszem helyett pusztán az érzelmeim gombjait nyomogatva akarnak hatni rám.
Sajnos az a helyzet, hogy ennek az országnak nem volt gazdája "évtizedekig" (hogy PC maradjak), és ezt most látjuk meg igazán, amikor kiderül, hogy teljesen vakon vagyunk szinte az összes közügyünkkel kapcsolatban, így a vízüggyel is.Én mióta a kertész eszemet tudom - 7 éve - azóta sír a szám, hogy nincs magyar tájakra optimalizált díszkertkultúra Magyarországon, hogy általában valamiféle külföldi divat felettünk átvonulása határozta meg, hogy mit szeressünk mi itt.
Amikor megnyitom a slagot, hogy megöntözöm a bármit, nem tudom, hogy ez még egyébként bőven belefér, vagy épp most sivatagosítom el az egész országot. Rohadtul nem mindegy. És ez nem puszta "érzés", meg "tapasztalat" kérdése, hogy ki szerint melyik. Ezért van a tudomány.
Szerencsére úgy tűnik, hogy most talán változik valami, és kormányzati prioritás lesz az ország vízügyének helyzete. A vízügy egyébként nem is pusztán politikai kérdés, hanem nemzetbiztonsági.
Szakértői, jó gazdai adathalmaz és stratégia hiányában eddig az emberek vették nyakukba ezt a feladatot, ami oké, de 10 ember 15 féleképpen vélekedik ugyanarról. És mindenki mondja a magáét, hogy ez a jó, amit ő mond, a másik meg azt, hogy amit ő.
Mivel nekünk nincs egy alap tudásunk, meggyőződésünk sem, így az alap tudás helyére akarja beférkőzni magát mindenféle időszakos, sok esetben importált ideológia és kultúrharc.
Nagyon nagyfokú önreflexió kell ahhoz, hogy ha valaki ideológiai dolgokat hirdet, akkor szükség-kényszer hatása miatt ki tudjon belőle jönni. A tudományalapú megközelítéssel azért könnyebb, mert a tudásunk változik - lásd alább a második videónál.
Nehezebb azt mondani, hogy ÉN tévedtem, vagy meggondoltam magam, és könnyebb azt mondani, hogy a TUDOMÁNY tévedett, de semmi gond, van új adat, finomítsunk.Na és ezért keresem kényszeresen azt, aki tudományos alapon felelősséget is tud vállalni arra, amit mond.
Ha megnézzük például az amcsi példát, akkor ott államonként úgynevezett "extension"-ök, meg egyéb egyetemi ismeretterjesztő szaktanácsadók fogják az emberek kezét, és tartanak előadásokat, adnak felelősségteljes tanácsot, ami mögött ott áll az ország "keretrendszere" és a tudomány.
Példa:
Center for Water Efficient Landscaping CWEL. Ez egy Utahban működő egyetemi kutató-és oktatóközpont, a víztakarékosság a fő küldetése, és olyan videói vannak, hogy például földalatti gyepöntöző csepegtető rendszerek (Subsurface Drip Irrigation for Lawns)
Így néz ki egy ilyen előadás. Az előadó olyanokat említ benne, hogy milyen klíma van náluk, az éves csapadékmennyiséget, hogy szeretik ott a gyepet, hány liter víz megy el évente egy döglött oposszumnyi amerikai mértékegységnyi területen, hogy kéne meggyőzni az embereket, hogy a füvet ahol nem ragaszkodnak hozzá szedjék fel, és ültessenek más talajtakarót, és ha marad a gyep, azt hogy kéne öntözni takarékosan.
Így alakulnak ki törekvések és szokások egy-egy adott területegységen. És nem egy lelkes kertésztárs mondja meg, hanem mégiscsak egy egyetem, meg kutatók.
Itt egy másik előadás arról, hogy mit és hogy ültetnek ott, hogy hűvösebb mikroklíma legyen.
53 percnél nagyon érdekeset mond:
"Kaliforniában jelenleg olyan új szabályozási elemek vannak érvényben, amelyekkel a termesztők igyekeznek megbirkózni: az állam előírja, hogy a következő néhány éven belül le kell állítani a "nem funkcionális gyep" öntözését, legalábbis először a kereskedelmi területeken és az új építési projektekben. Ez egy jó szándékú vízmegtakarítási intézkedés, hiszen a száraz és forró nyugaton mindenki szeretne vizet spórolni. A probléma viszont az, amit a törvényhozók nem feltétlenül tudnak: ha leállítjuk a gyepek öntözését, azzal valójában a fáink öntözését is leállítjuk, és ennek nem szándékolt következménye lehet, hogy milliónyi fa pusztul el, nem valami más ok miatt, hanem egyszerűen azért, mert mi magunk szüntettük meg az öntözést. Ezért amikor szakpolitikai döntéseket hozunk, mindig figyelembe kell venni, hogy az adott intézkedésnek milyen nem kívánt, maladaptív hatásai lehetnek, és ezt százezer fajra és több millió fára vonatkoztatva megtenni, tudom, nem egyszerű feladat. Ezért vagyunk itt: hogy tudományt és kutatást végezzünk."
Én ezt imádom! Libabőr meg minden.
Nagyon szeretek a forráshoz menni, mert a kutató az jó esetben nem aktivista. És a kutató és az aktivista között óriási különbség van, és ezt látni ezekben az anyagokban is.Szerintem nálunk az első lépés kihagyhatatlanul az, hogy egy tudományalapú hozzáállásbeli közmegegyezést sikerüljön magunkra venni, amint megvan hozzá valami adat:
Itt élek Magyarországon (ebben a tájegységben), egy olyan klímán, ami ilyen és ilyen, és itt ezt és ezt jó csinálni, ezt és ezt szabad csinálni, lehetőleg valahogy így, és akkor nem lesz gond.