Legyél olyan szomszéd, amilyet magadnak is akarnál, nemzeti minimum
Amikor elkezdtem a blogom, sokáig nyomasztott, hogy a kertészkedési témakörrel bezárom magam egy dobozba, és semmi másról nem lehet majd pofázni, mint a növényekről. Útközben szerencsére rájöttem, hogy a kertészkedés kapcsán szinte minden társadalmi és piaci problémába beleütközök, és vígan lehet jártatni a kis csöpp számat mindenféle témakörben.
Az elmúlt években, mióta kiköltöztünk a 4 panelfal közül a nagyvilágba, észrevettem, hogy az antiszociális viselkedés mennyire elharapózott kishazánkban. Nem drámázni akarok, de szerintem a magyar társadalom egy általános szociális válságban van, a minimum társadalmi elvárás teljesen a "balkáni anarchizmus" szintjére erodálódott, és ez óriási probléma.
Antiszociális viselkedés:A fejlett társadalmak nem úgy lettek fejlettek, hogy egy szép napon felébredtek, hogy na, akkor mától mi fejlettek vagyunk. A társadalmi fejlődésben óriási közösségi - és politikai - munka van. Az is megfigyelhető, hogy ez a munka sosem ér véget: nincs hátradőlés, hogy pipa, fejlett társadalom lettünk, most már csak pihizgetni kell és élvezni a gyümölcsét örökkön-örökké. Pont a magyar társadalmon látszik meg igazán, hogy mi történik, amikor a népet hosszabb időre magára hagyják. Szinte pillanatok alatt visszafejlődik az ember egy inkább ösztönös, zsigeri valamivé, ahol csak a saját érdekei vannak, és ami kell, azt elveszi, és azt kész fizikai erővel is megvédeni.
Olyan viselkedésforma, ami szándékosan mások kárát okozza.
Namost nálunk a gyakorlatban egy ilyen balkáni változat van, ahol a közösségi nyomás úgy néz ki pont a jó viselkedést nyomja el közösségellenes mintázatokkal. Egészen érdekes ezt látni. (Átfogóbban, eggyel hátralépősebben ezt low trust society-nek hívják, azaz alacsony bizalmú társadalomnak.)
A "rendeltetésszerű" közösségi nyomás nem az, hogy mind megegyezünk, hogy nálunk mindenki azt csinál, másra való tekintet nélkül, amit akar. Ez szimplán a szociális szövet teljes szétesése. - És pont ezért szuper bizonyíték arra, hogy az anarchia miért naívabb elképzelés, mint a demokrácia, vagy akár a világbéke.
Nézem a különböző fórumfelületeket, ahogy emberek egymással beszélnek, ahogy "érvelnek", és ahogy egymást bíztatják jogsértésre, tettlegességre, vagy "csak" - jobb helyeken - társadalmilag nem elfogadható viselkedésre.
A legtöbben a verd meg, zavard vissza panelba, ez a szokás vonalon operálnak - balkáni anarchizmus, ugye -, páran érdekes módon maguk igényt formálnak a jog védelmére úgy is, hogy ők maguk esetleg törvényt sértenek.
Aztán látszik itt az antiszociális mintázat is: ha valaki szól, hogy zavarja, amit csinálok, akkor röhögök és még erősebben csinálom.
Vannak, akik a "faluvédelmi kormányrendeletre" hivatkoznak, hogy nem lehet tiltani az állattartást. Akik ezt tartják maguk előtt pajzsként, azoknak szinte lehetetlen elmagyarázni, hogy bár közvetlenül nem lehet tiltani az állattartást, de közvetetten lehet, ahol az állattartást a körülmények ellehetetlenítésével szabályozzák. Nálunk például a HÉSZ-ben rögzítve van, hogy
Az építési övezetben a haszonállattartás céljára szolgáló építmény nem építhető.
Haszonállattartás céljára szolgáló építmény az építési övezetben nem helyezhető el, ha a telekterület kisebb mint 750 m2Ez nem azt jelenti, hogy akkor tedd ki a csirkéket a kertbe és jóvanazúgy, mert az állatvédelmi törvény meg kimondja, hogy az állatoknak kötelező valamiféle építmény, ahová az időjárás viszontagságai elől elhúzódhatnak.
3) * A szabadban tartott állatok számára – azok természetes viselkedését is figyelembe véve – biztosítani kell olyan területet, illetve létesítményt, ahol azok veszély esetén, valamint az időjárás káros hatásaival és az egészségre ártalmas hatásokkal szemben védelmet találnak.
Nálunk az övezetünkben egyébként nem lehet ólat építeni, és mégis vannak háztáji állatok a környéken. Szerintem ezzel egyébként semmi gond nincs, vagyis addig nincs gond, amíg az arc arányos a jogsértés felfogásával: tudom, hogy törvényt sértek, de pont ezért mintagazda vagyok, aki kifejezetten igyekszik, hogy a törvénysértő viselkedésével ne zavarja a környéket. A helyi csoportunkban az egyik kedvenc bejegyzésem pár évvel ezelőttről, hogy "tudom, hogy ordít a Lajos, pár hét és leves lesz belőle, addig kitartás és bocsi!" Imádom. Remélhetőleg az elhíresült kakas volt a Lajos, és nem valaki más...
A szomszédunkban meg lovat tartanak, de a ló - legalábbis ez - nem büdös. Néha érezni lehet, amikor pisál egyet, de eddig negatív hatásait még nem érzékeltük. Sőt, a ló látványa - amíg jól van tartva - kifejezetten üdítő, és amúgy barátkozós is. Namost ha disznó lenne, akkor totál más lenne a szitu.
Nem karótnyelt picsa vagyok, hanem valamiféle jogtisztelő, közösségi normarendszerre és állatjólétileg nem aggályos minimumra vágyó valaki.
Én pár éve pávapárt szeretnék, gyöngytyúkot, vagy valami nagyobb díszmadarat a kertbe, amit jó nézni, de egyszerűen nincs pofám betenni egy híresen hangos, és hónapokig párzási időszakban levő, ezáltal idegesítő állatot a kertbe, aztán várni mi történik... Na vajon mi történne? Töknehéz kitalálni.
Az én mondásom, hogy
Legyél olyan szomszéd, amilyet magadnak is akarnál
Én viszonylag szigorú vagyok a társadalmi normákkal és viselkedéssel kapcsolatban, de ugyanolyan szigorúan fogom magamat is.
Nem is én leszek az a szomszéd, akinek a kutyája egész nap ugat, és amikor szólnak, hogy ez zavaró, akkor vállrándítva annyit mondok: "Ez egy kutya, tán nyávogjon?" "Ez falu, itt ez a szokás, ha nem tetszik, húzzál vissza panelba!" "Ütlekborulsz!!!"
Például mi van, ha egy éjszakás nővér lakik mellettem, vagy orvos, és a kutyám ugatása miatt nem tudja kipihenni magát, aztán másnap véletlenül kinyír valakit? Vagy egy sofőr, és másnap az úton hal meg, mert nem tudott rendesen pihenni?
De egyébként is: az embereknek nincs joga nyugodt élethez a saját otthonában?
Illetve azon túl, hogy tudományosan, állatjólétileg, meg egy rakás szempontból baromira aggályos, amikor egy állat szinte szünet nélkül vokalizál, az emberi oldala, hogy "engem nem érdekel, hogy téged zavar, sőt, ha sokat pattogsz, ráteszek még egy lapáttal" az még egy iszonyat gáz vetülete ennek az egésznek.
A zaj olyan, mint a szarszag: a sajátunkat még csak-csak elviseljük, de másét általában nem kimondottan szeretjük. (remélhetőleg a szagszennyezést ezután már nem is kell nagyon magyarázni)
A szüntelen kutyaugatás például egy öngerjesztő, káros körforgás eleme, annak jele és okozója. Neten kerestem egy szép ábrát erről.
El kéne fogadnunk, hogy az állatnak sem jó, ha egyfolytában vokalizál. El kéne fogadnunk, hogy az állatok, ha jól érzik magukat, akkor a nap nagy részében kussban vannak, és pihennek, alszanak. Egy életével elégedett állat ugyanis nem "agonizál" szüntelen. (Direkt nem beszélek párzási időszakokról, ami a pávánál normális. Ott a páva tartása kistelkes övezetben a nemnormális.)
Az "itt ez a szokás" is érdekes. Régen a halálbüntetés is szokás volt, embereket rabszolgasorsba kényszeríteni is, lopásért kezet levágni, nőket verni, és a válást tiltani is. Csak aztán ahogy fejlődött a társadalom, úgy fejlődtek a jogi keretek is, és végsősoron ez a jogbiztonság az, ami összetartja a társadalom szövetét.
A szokással az is gond, hogy én 1982-ben születtem, nem is olyan régen, de akkor még egy tök más világ volt, mint most. Az egész társadalom ugyanazon biológiai órára volt beprogramozva, ahol a kakas, vagy az egész nap csaholó kutya nem is volt ekkora probléma. Reggel 8-tól délután 4-ig dolgoztak a legtöbben, a boltok sem voltak nyitva késő estig. Sőt, hétvégén sem. Home office mint olyan nem is létezett.
2007-ben, amikor elkezdtem World of warcraft-tal játszani, és a fiammal éjjeli műszakot toltunk valami betegsége miatt, a játékban nem találtam a szinte senkit este 11 után. Ma már szinte bármikor odaülök a játék elé, és vannak emberek. Óriásit változott a világ, az emberek időbeosztása, a bioritmusa, és ezt elintézni azzal, hogy "ez a falu, ez ilyen volt régen is" az olyan... izé.
Szerintem mindenkinek joga van az otthonában pihenni, hosszan elhúzódó, zavaró zajok nélkül élni. Joga van úgy használni az életterét, hogy ne kelljen zavaró, állandó, kellemetlen szagban élnie.
Az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza(Ez amúgy egy őslibsi idézet, csak mondom. Tehát még az őslibsi sem korlátlan szabadságot akar...)
Yo, mit kíván a magyar nemzet?