Na, ha nem lenne elég, hogy a kerteknek csomó féle stílusa lehet, akár vegyítve is, sőt, akár fantáziavilágot visszaemelve az igaziba, akkor nyilván a kerti vizes elemeknek is (water feature-t hogy magyarították?).
Jóideje nézegetek kerti tavakat, meg tavak építését, és próbálom belőni, hogy én milyet szeretnék.
A kerti tavakat talán két nagy stílusba lehet sorolni
1. A természetes úszómedence. Úszótó.
Ez általában szabályos alakú, falazott szélű, árnyék nélkül. A növényzet itt csak vízszűrőként funkcionál. Ez azoknak való, szerintem, akik nem tudják teljesen elengedni az úszómedence sterilségét és érzetét. Ez a nyugat-európai stílus, ahol a nap nem éget annyira - mint például Magyarországon - hanem hűvösebb, felhősebb az éghajlat. Nálunk ez szerintem élhetetlen. David Pagan Butler talán az egyik leghíresebb ebben a stílusban, Youtube csatornája is van.
2. Az úszótó, vagy rekreációs tó.
Ez minél természetesebb akar lenni, az emberi építést igyekszik minél jobban elrejteni. Mintha a házadat pont egy természetes tó mellé építetted volna. Te szerencsés. A tó nem csak az úszhatóságról szól, hanem arról, hogy a természetet behoztad a kertbe. A tó része a használás és a gyönyörködés is, a mellette való üldögélés, ezért általában félárnyékban-árnyékban van. Ez az amerikai stílus. Greg Wittstock - The Pond Guy és Brian Helfrich nevei kikerülhetetlenek. Aquascape néven Youtube-on is megnézhetőek az építéseik.
Talán nem is nehéz kitalálni, hogy hozzám, és a Mezítlábas Kerthez a második áll nagyon közel. Imádom a vizet, ha lehetne, egész nap áznék valahol. Talán kicsit meg is magyarázza, hogy miért viszolygok a száraz, prérikertes, tűző napos iránytól. Vörös hajúként, 44 év tapasztalatával gyerekkoromtól szinte mindig szénné égéssel és az egyre élhetetlenebb erősségű napsütéssel meg pláne.
A stíluskülönbözet, és ezzel a hőérzet, a tájérzet szerintem már erről a két képről is látszik, meg hogy milyen eltérő világokba csöppenhetünk attól függően, hogy milyen építőelemekkel, és növényekkel dolgozunk.
A sötétebb kövek például hűsítőleg hatnak, a nagyobb, buja levelű növények (árnyékliliom) is dzsungelesek. A sok vékonylevelű díszfűtől "nádasosabb", míg szélesebb levelű díszfüvekkel, és toboztermők használatával "hegyvidékiesebb" hangulat lehet.
A kövek
Nézzünk egy világos kőszínt. Ez száraz, sivatagos érzetű.
Sötét kőszín. A sötét kő elnyeli a fényt, hűsítően néz ki.
Világos kőszín "bujásítva"?
Nem tudom miért, nekem ettől barlangfürdős, cseppkőbarlangos érzésem van, egészen fura. Nem rossz, hanem érdekes. Szinte elképesztő. Nem evilági. A lényeg, hogy a különbség ordít szerintem.
És ez még mindig csak a sziklaszín megtervezése, a növényvilágot még nem is néztük.
Mindhárom dimenzió használata
Egy kerti tónál szinte bűn nem játszani mind a három térbeli iránnyal. Nézzük meg a nyugat-európai, teljesen sík stílust, és nézzük hozzá az aquascape igazi 3D irányát. Tavak általában valamilyen mélyedésben szoktak kialakulni, de egy gödör a teljesen sík térben nem annyira hihető, olyan, mint egy matrica a tájban, ezért muszáj dimbes-dombos tópartot építeni (a tóból kiásott földdel fel lehet tölteni). Igazából szerintem az egész kertben jó, ha van dombos ágyás. Egészen érdekes dolgot művel az emberrel, amikor meglát a kertben egy ágyást, ami meg van emelve, és körbezár egy teret.
A legtöbb laikus tóépítő ott szúrja el - szerintem - a tavát, hogy ás egy gödröt, körberakja kővel, mintha nyaklánca lenne, és kész a tó. Ennél már sokkal sokkal több a tóépítés művészete.
Itt egy kép, hogy hogyan ne csináljuk.
Teljesen lapos az egész, a szegélykövek gyöngysor-szerűen vannak körberakva a tó partján. A kövek nem is méretarányosak a tó méretével, túl picik. A tópart meglehetősen keskeny, és túl élesen körülhatárolt. A kövek miatt a tó maga megközelíthetetlen, pedig a tó, főleg ha már ilyen rohadt drága megépíteni, akkor lehetne használati tárgy is.
A funkció, és a tóépítés legalapabb "szabályai"
Én totál laikus vagyok, viszont elég sokat néztem már világhírű tóépítő cégeket munka közben - fura hobbijaim vannak, na - ahhoz, hogy a legfontosabb tanácsokat megtanuljam.
Egy kerti tavat megépíteni nem épp olcsó dolog, ergo amúgy adja magát, hogy az ember beintegrálja használati tárgynak, ha már kifizet rá egy kisebb vagyont. A tó élettérbe való integrálására egy csomó finom okosság van, amit, ha elég tóépítős videót néz az ember, akkor maga is lejegyzetelhet.
A tóépítés egyik legnagyobb játszótere és egyben kihívása, hogy a mesterséges, épített és természetesnek szánt vonalat hol húzzuk meg.
- Törekedni arra, hogy a tó a házból kinézve főszerepbe kerüljön! A kerti tó elhelyezése akkor ideális, ha a házból kijőve egyből "belegyaloglunk", és nem a kert egy eldugott sarkában van, ahová senki nem megy soha, vagy kisebb túrát kell tenni hozzá.
- A kerti tó szélét össze kell dolgozni a kerttel. Akkor jó, ha meg se tudja mondani az ember, hogy hol kezdődik a tó, a tópart, és a kert maga, hanem egybefolyik az egész. A tó körüli gyöngynyaklánc a tófólia elrejtését szolgálja, a 90-es években még így csinálták, csak azóta eltelt 30 év, és a tóépítés mint szakma rengeteget fejlődött. Egy jól kivitelezett tónál a kövekkel elválasztás csak egy része az alkalmazott fóliaelrejtős technikáknak.
- A kerti tó a kert és a ház szerves része, és használati tárgy. Élhető legyen a környéke, és vonzza oda az embert, hogy leüljön mellé, hogy időt töltsön azzal, hogy ott van. Töltsön időt a vízzel, benne a halakkal.
- A tulajdonos beinvitálása a saját tavába. Erre egy rakás taktika van: az alábbi képen egy viszonylag új módi, hogy a tó "használati oldalán" a kiülő belefut a tóba egy függőleges fallal, hogy közelebb engedje az embert a vízhez. Itt vállaljuk, hogy igen, ez már mesterséges, de mivel a tó többi része annyira természetesnek tűnik, így nem kirívó, nem mesterkélt. Gyakorlatilag a kiülőrészt is betoljuk a tóba.
Egy másik módszer, hogy egy vagy több nagy, laposabb sziklát tesznek a tó szélére, ami hívja az embert, hogy üljön le oda, lógassa bele a lábát a vízbe. Egy harmadik módszer hogy lépőköveket tesznek a vízbe, és úgy lehet átmenni az egyik oldalról a másikra a víz fölött a köveken át, amit körbejár a víz. A cél hogy az ember érezzen késztetést és lehetőséget arra, hogy interaktáljon a tavával.
Növényválasztás szempontjából is több út létezik
1. Természetességre törekvés
a. Őshonos növényekkel, mintha kiülnénk egy magyar tó mellé
- száraz, síkvidéki tópart: díszfüvek. Az Alföld, csak vízben. Horgásztó hangulat
- hegyvidéki tópart. Bujább növényzet és hegyvidéki patak hangulat
b. Más tájak világát importálva
Ugyanez a száraz vs. nedves érzet.
2. Épített környezet
Formára nyírt növények, rózsák, vagy egy-egy stílus olyan erősen alkalmazása, hogy mesterségesnek néz ki a végeredmény. Ez lehet stílus vagy hiba is. Ízlés és tudatosság kérdése.
Van, aki szerint a környező tájba kell beleintegrálni a tavat (és a kertet is), van, aki szerint a kertet lehet bizonyos mértékig manipulálni, pont, hogy kiszakítsuk azt a klímájából. Van, aki szerint meg bármit lehet, akár formára nyírt növények is, bonsaiok is, meg rózsa is. Ezen a végletekig lehet vitázni, ízlés kérdése, én a Mezítlábas Kertben elvágyódok a magyar klímáról, ezért kiszakítani szeretném magamat a tájegységemből. Ha a saját klímámat akarom látni, akkor kilépek a kertkapun.
A mi halógödrünk
Itt egy tavalyi panorámakép a kert hátsó részéről. Azóta a dombra halmoztunk még, természetesebbé tettük, meg ültettünk rá. Mivel ez egy nagy és elég költséges projekt, így legalább annyival előremozdítottam, hogy a fákat, a vázat elültettem, hogy nyerjek pár évet a növekedésükkel.
Mivel a házunk oldalhatáros beépítésű, és a telek eleje és vége között van egy határozott lejtés, a ház meg "kiemelve" van a telekből, szinte adta magát, hogy a tó a ház mögé kerüljön. Amennyire tudtunk, teraszosítottunk, hogy elnyeljük-elrejtsük a lejtéseket. Ahogy kijön az ember a nappaliból a teraszra, alatta a kiülős rész után egyből itt a tó. Vagyis jelenleg még csak gödör. A 22 méteres telekszélesség kb. fele áll rendelkezésre szélességben, és hosszában is. Egy kb. bruttó 10x10 méteres terület, a teljes hátsó rész negyede.
A stílusa... Megint onnan kezdeném, hogy mi nem. Szerintem továbbra is ha zavarban vagyunk az opciók sokaságától, akkor mindig egyszerűbb kizárni ami tuti nem.
- Nem "Alföld, csak vízben", nem kerti horgásztó. Tehát NEM mocsaras-nádas sásos valami. Kissé kesernyésen beszúrnám ide, hogy szerintem bazi nehéz hazai inspirációt találni természetes tóra, pedig nálunk van Európa legnagyobb tava...
- Nem is mediterrán száraz tópart díszfüvekkel meg levendulával.
- Nem túlstilizált valami. Tehát nem japánkert a gödöllői dombságon. A japánkert szerintem a hitvilág átimportálása nélkül általában sima giccs. Mintha egy japán leszúrna a kertjébe egy RGB ledes műanyag Jézuskát egy orgonabokor meg egy rózsa közé, hogy na, tessék, kész a keresztény kert. Természetesen egy rakás növény itt ázsiai, de a stílusa nem mehet el japán irányba.
- Nem virágmező. Lesznek virágos évelők, de nem hangsúlyosak.
- Nem esőerdős-őserdős. Egy párral több páfrány meg árnyékliliom és pillanatok alatt eltolódik a hangsúly egy tökmás stílus felé.
Nálunk a benapozottság itt érdekes, szinte tökéletes. A domb nyugati fekvésű, és "balról" éri a nap. Délelőtt napos, és ahogy átvonul balra a nap, úgy kerül árnyékba. A fákat direkt úgy ültettem, hogy remélhetőleg a legerősebb napsütéses időszakot leárnyékolják. Tehát van egy jó 5-6 órányi délelőtti nap itt. Napkedvelő és árnyékosabb helyet szerető növényeket is lehet ide tenni, legalábbis jelenleg.
Jobb oldalt kb két méterre van ez a terület a kerítéstől, a tuják lesznek a zöld háttér itt. Ilyen keskeny sávba ezt a hatást nemsok mindennel lehet elérni. Azon majd dolgozni kell, hogy beilljen ide.
A halógödör partján a dombon nálunk a következő növények vannak jelenleg:
A fák:
Tövistelen lepényfa. (Gleditsia triacanthos 'Sunburst'). Ez fogja adni a szűrt árnyékot. Tavasszal és ha jó ősz van akkor ősszel is citromsárga. Nyáron visszabújik a háttérbe a "sima" zöld levelével.
Japán juhar 'Twombly's Red Sentinel'. A kötelező vörös elem.
Csüngő ezüstfenyő (Picea pungens 'The Blues') Az egyik kötelező kék. Tópartokon a csüngő valami elengedhetetlen. Szomorúfűz a tó partján tipikus festői kép, modern tavaknál toboztermőket alkalmaznak.
Trombitafa (Chitalpa tashkentensis 'Summer Bells') Ennek fűzfához hasonló, csónak alakú levele van, és hosszan, illatosan virágzik. Ez a cserje / fa iszonyat gyorsan megnőtt. Egyetlen év alatt 3 méter magas lett, bár kissé fagyérzékeny, nemsokára meglátjuk mit gondolt a mostani -19 °C-ról a domb tetején egyedül a szélcsatornában egy völgyben. Az egyik legkésőbben kihajtó növény a kertben, május közepe körül szokott magához térni.
Arizoniai ciprus (Cupressus arizonica 'Blue Ice') Ő hátrébb van, már félig a mögötte lévő térnek "szól" a kéksége. Érdekes ez a növény. Arizonai, tehát sivatagos helyről származik, és mégsem néz ki "víztakarékosan", "bezárkózósan", mint egy tipikus sivatagi, vagy szárazságtűrő növény szokott (a trombitafa sem, egyébként, pedig az is sivatagi helyről származik). Vagy lehet, hogy nálam a környező növények miatt nem néz ki úgy. És nem is szúr. Ölelgetnivaló jegeskék csoda.
A közepes termetűek:
A domb külső ívén végig fészekhamisciprusok vannak (Chamaecyparis lawsoniana 'Nidiformis'), sövényszerűen. Ez erősen tesztjellegű, de ha azt fogják csinálni, amit akarok tőlük, akkor tök jó lesz. A hátsó füves részt teljesen le akarom választani a tótól, és a kerítést el akarom rejteni a hamisciprusokkal.
Tollas gyöngyvessző (Sorbaria sorbifolia 'Sem'). Ez is párfrányszerű levelű.
Van itt még egy arany kagylóhamisciprus is (Chamaecyparis obtusa 'Fernspray Gold'), mert, ahogy a neve is mondja, páfrányszerű, és aranylombú.
Díszfüvek:
Még akkor ültettem ide a három pofók Furbyt, (Muhlenbergia capillaris 'Pink Cloud'), amikor nem volt letisztult a tó formája, helye, mérete. Ezek ugyan vékonyszálúak, de nem sárgulnak be. Tökéletes zöld gombócok egész szezonban, aztán pofók rózsaszín Furbykké változnak ősszel. Az arizoniai ciprus előtt olyan kontrasztot adnak, hogy hű, meg ha.
Talajtakaró-kúszó-mászó is elengedhetetlen egy tóparti ágyásból, nálam ez két darab henyeboróka (Juniperus horizontalis 'Prince of Wales'). Az én kertemben a "barátságosság" tudatos növényhasználati szempont, ezek a növények simizhetőek szálirányban. Visszafelé nem tanácsos, mert karmolnak, mint egy macska.
Az egész kert stílusa kezd összeérni szerintem, aminek fő iránya, hogy menekülni a forróságból, irányított árnyékteremtéssel és hűsítő, nem vibráló és kiabáló növényhasználattal. Nyugi, nyirkosság, és menedék, de taktilis, embert hívogató, integráló, környezetgazdagító formában.
Mivel én konkrét növényekbe szeretek bele és telepítem be hozzám, így külön kihívás az is, hogy ezek kiadjanak egy valamiféle vállalható egységet, stílust, ne csak sima növényhalmozás legyen a végeredmény.
A kert nem egy távolságtartó dísztárgy, amit csak nézni lehet messziről, hanem hívogató játszótér.
A terv tehát táncolni a buja, nyirkos, szűrt árnyékos, hegyvidéki patakos stílus körül, miközben egyébként elég erős, nem épp egy tájról származó egyéniségek vannak itt, pl a japán juhar meg a csüngő ezüstfenyő egymástól pár méterre.
🌱 A posztban említett növények:
Árnyékliliom [Hosta]
Tövistelen lepényfa [Gleditsia triacanthos 'Sunburst']
Japán juhar [Acer palmatum 'Twombly's Red Sentinel']
Csüngő ezüstfenyő [Picea pungens 'The Blues']
Trombitafa [Chitalpa tashkentensis 'Summer Bells']
Arizoniai ciprus [Cupressus arizonica 'Blue Ice']
Fészekhamisciprus [Chamaecyparis lawsoniana 'Nidiformis']
Tollas gyöngyvessző [Sorbaria sorbifolia 'Sem']
Arany kagylóhamisciprus [Chamaecyparis obtusa 'Fernspray Gold']
Muhlenbergia fű [Muhlenbergia capillaris 'Pink Cloud']
Henyeboróka [Juniperus horizontalis 'Prince of Wales']
