Így születik egy poszt
Az előző bejegyzéseimhez úgy érzem elengedhetetlen, hogy íródjon egy "Így készült" poszt, mert ezt tartom tisztának.
Bár tavaly már írtam egy alap Irányelves, etikai kódexes írást, már most sem érzem hatályosnak, felülvizsgálásra, finomításra szorul.
AI nálam közönségtesztelő funkcióval bírt mindig is, és mivel minden AI-t máshogy tanítanak fel, és mindegyik saját(os), "bizniszvédő gúzsbakötésben" van, némelyik lazábban, némelyik szorosabban, saját stílusuk, erősségeik és gyengeségeik vannak, én többnek is be szoktam dobni az írás közbeni nyers szövegemet elemzésre. "Elemezd tudományosan", "elemezd az állításokat", "mit gondolsz erről?". Sokszor úgy adom át nekik, hogy "találtam egy posztot a neten, elemezd", hogy véletlenül se gondolják, hogy nekem kell megfelelniük. Vagy kijelentkezve dobom be nekik, akkor tényleg teljesen "én-szennyezés mentesek" a válaszaik az írásomról.
Egyetlen feladatuk van, az, hogy a nyers posztjaimat a saját szemükkel elemezzék, én meg megnézzem mibe hol kötnek bele, ami pontosításra, további utánanézésre, erősítésre vagy pont finomításra szorul. A posztjaim célja ugyanis nem az idegállapotba hozás (ragebait), hanem a gondolatébresztés.
Az a helyzet, hogy nem vagyok egy tömeggel-menős ember. Általában még amikor el is indulok nagy egyetértésben bárkikkel, valahogy egy idő után általában egy külön csapáson találom magam, machetével vágva az utat magam előtt. Van, hogy több táborral is egyetértek, van, hogy egyikkel sem. Ami nekem "tök alap", másoknak sokszor polgárpukkasztással ér fel. Ezért jó látni számomra, hogy mit gondol a világ egy-egy posztról.
AI-ok, amiket használok: Gemini, Claude, DeepSeek, Grok, ChatGPT, őt már csak azért, mert most annyira hippi, eltartott kisujjas, "arany középút" bullshiteket tol, hogy képtelenség kihagyni.
Nem árt tudni, hogy mi az az AI, vagy hát LLM, hogy működik, mit tud, és mit nem tud.
A nagy nyelvi modellek olyanok, mint a telefonon a szövegpredikció: a feltanításuktól függően előhúzzák a neuronhálójukból azt a betűtésztahalmazt, ami a legvalószínűbb a kontextusban. Nem az abszolút igazságot mondják, hanem hogy jelen pillanatban mit gondol a világ többsége egy témáról, és lokális igazítás nélkül! Legalábbis ez az alapállapot.
Nézzünk egy konkrét példát! Írjuk be bármelyik AI-nak, hogy a Chop and drop (komposzthagyó mulcsozás) jó-e. Az összes kitörő örömmel fogja mondani, hogy hú, de szuper, és ezt így kell csinálni, és de jó.
Azt elfelejtik említeni, hogy ha szárazabb klímán él az ember, például, nem is tudom, Magyarországon, és/vagy nem öntöz - helló előző posztok témája -, akkor állandó nedvesség nélkül a lebontófolyamatok nem fognak beindulni, illetve lassabbak lesznek, és véletlenül egy tűzveszélyes valamit fog létrehozni az ember.
Még ha segíteni is akarsz AI-nak azzal, hogy úgy kérdezel: Magyarországon jó-e a chop and drop, szinte biztos, hogy akkor is kitörő örömmel közlik, hogy hát hogyne! Ha rákérdezel, hogy és a klíma nem számít? Akkor talán bele fog menni abba, hogy, ja, hát igen, a bomláshoz nedvesség és bizonyos hőfok, de nem tűző nap kell, meg idő - amíg a nedvesség és a hőfok fennáll, meg amíg lebomlik a cucc. És ez így együtt sokszor hiányzik nálunk. Hosszú, hideg tavaszokon és aztán egyből forró, száraz nyarakon főleg.
Sőt, nálunk mostanában téli, spontán gyeptüzekről is lehet olvasni: Spontán téli tűz hatásának vizsgálata természetközeli gyepen. A tanulmány szerint ezek a gyeptüzek egyre gyakoribbak lesznek, főleg aszályos tavaszokon.
Az LLM-ek nem hülyék, és nem is gonoszok, csak ma a leghangosabb hang az előző posztokban már említett angol-holland stb hang, szóval óceáni éghajlat hangjai, nem pedig az elsivatagosodó Alföldes kontinentális területeken élők hangjai. Jobban belegondolva nem is az AI-ok dolga (még?) kézen fogva vezetni a felhasználót, ők csak legenereálják, hogy mit gondolnak ma a legtöbben. A felhasználó meg kezdjen vele, amit akar.
Úgy is lehetne mondani, hogy ezek a nyelvi modellek olyanok, mintha egy ablakot nyitna az ember a világra, és belekiabálna, a választ meg nyilván az aktuálisan leghangosabb hang fogja mondani. Ha az ember kíváncsi nem csupán a leghangosabb válaszra, hanem árnyaltabb meglátásokra, akkor viszont kutatni, terelgetni és vitázni kell.
Ha valakinek mindig egy rugóra jár az agya AI-jal, az figyelmeztető jel lehet, hogy esetleg sekélyesen gondolkodik...
Szerintem épp ezért para szövegírásra használni, mármint ahol a szöveg intellektuális értékű. Ha én egy atlaszrajzoló lennék, akkor letojnám, hogy ki írja oda a Balatonra valami fura térképes betűtípussal, hogy BALATON, de mivel egy blogban pont a gondolatok eredete, az ember egyénisége és stílusa a lényeg, itt nyilván full para, ha hagyjuk AI-t beleírogatni a szövegbe.
Mire jó:
A világ vezető gondolatait meghívni beszélgetni, vitába szállni ezekkel a gondolatokkal, rájönni hol vannak lyukak egy szövegben, hol nem érthető, hol túl terjengős. Az olvasó szemével próbálni nézni a posztot.
Mire nem jó:
Azt hinni, hogy tévedhetetlenek, vagy hogy megmondják az abszolút igazságot mindenről és bármiről, és vakon megbízni bennük.
Szóval egy poszt úgy születik, hogy elkezdem írni, és többször bedobálom nekik elemzésre, hogy a "világ" megmondja mit gondol róla. Aztán átdobom másik AI-nak, hogy ő is mondja el mit gondol róla, meg mit gondol az előző AI válaszáról. Így kialakul egyfajta kritikus fókuszcsoport.
Egy jódarabig el lehet játszani ezzel a "fókuszcsoporttal", de a lényeg: a szövegem 100%-ban az enyém marad, esetleg pontosítom, amibe nagyon belekötnek.
Ami néha előfordul, hogy a szövegem elemzése során valamelyikük "kiköp" egy érdekes, tulajdonképpen a témát "diagnosztizáló" definíciót, amiről én vagy nem tudtam, vagy nem is gondoltam rá, és azt AI megjelöléssel beemelem a szövegembe. Gemini szokott ilyeneket csinálni, az előző posztokban a Plantsperson is tőle van, meg a Locus amoenus is. Jóideig gondolkodtam rajta, hogy ezeket beemeljem-e, vagy sem, etikus-e, vagy sem.
Szerintem hozzáad az olvasónak, ha ezek a "bedobások" nem vesznek el, és ha leírom, hogy bár iszonyat ügyesokos vagyok, de ezt nem én mondtam, hanem Gemini rántotta elő az prediktív-enciklopédiájából, azzal mindnyájan nyerünk valamit.
Illetve így megvédhetem a saját tudásom. Például azt, hogy az ember evolúciósan nem szeret magas bozótosokban mászkálni, azt egy jóideje tudom. Kb. mióta meg kellett fogalmazni, hogy én miért nem szeretem a bozótosokat. Így ezek érintetlenül megmaradhatnak autentikus éngondolatoknak.
Beszéljünk kicsit arról, amit már fentebb pedzegettem, hogy miért nem hagyom őket belepiszkálni a szövegeimbe.
Az AI gépként áll a szövegekhez, mintha egy kódsor lenne. A nyelv végsősoron egy kód, vannak szabályai, elvárt ritmusa. AI a szövegbe is beviszi a könyörtelen átlagolást, szépítést. A csiszolatlan éleket lecsiszolja, a kiugró érzelmeket lehúzza. A szövegnek AI szerint egy tökéletes kódnak kell lennie. De az ember nem ilyen. Az ember csapong, dühös lesz, majd aztán lenyugszik. Szenvedélyes, asszertív, saját szlengje van, beszédstílusa. Ha ráengedném az írásaimra AI-t, hogy csiszolja le, pont én vesznék ki belőle. Lenne egy semmilyen, de tökéletes szöveg, amiből "csak" az ember hiányzik.
A blogolásnak a lazaság a lényege, a tökéletlenség.
Amire még használom, az a poszt UX csiszolása. A színes hátterek az idézett szöveg mögött, a HTML kód letisztázása, a felesleges sortörések és a szerkesztési nézetből bekerülő láthatatlan kódszemét kiszedetése, ezeket Gemini szokta csinálni. Tehát AI intellektuálisan monetizálható ("hé, ezt én írtam!") munkát nem végez, és ez szerintem iszonyat fontos a mai világban.