A saját kertstílusunk nyomában - Importált ideológiák, Plantsperson
Szinte biztos, hogy valahol már érintőlegesen volt szó róla itt a blogon, de engem tökre elszomorít a magyar kertkultúra általános állapota.
Előre leszögezem, hogy limitáltak és felszínesek a tapasztalataim - tehát azt írom amit látok, kutatásokat nem olvastam róla -, de azok által én azt látom, hogy Magyarországon - gondolom történelmi viszontagságaink és a folytonos nélkülözés miatt - nem igazán alakult ki (dísz)kertkultúra, (dísz)kertstílus.
Én Budapesten születtem, nőttem fel és éltem 37 évig, emlékszem, amikor a nyolcvanas évek végén mentem a suliba a Nővér utcán keresztül, és közben nézegettem a kerteket.
"Tiszta udvar, rendes ház!"
egy csomó kertkapun, vagy házfalon kint volt. És tényleg tiszta volt, és tényleg rend volt, de nekem így visszagondolva nem rémlik, hogy kertek lettek volna.
Hihi! Most megnéztem google utcanézetben, és még ma is kint van a tábla az egyik házon!
Ez, ami a képen van már ezerszer több és jobb, mint amikor gyerekként erre sétáltam, de hogy őszinte legyek, ez még mindig nem az a kert-kert szerintem, ami kert-kert. - tudom, iszonyat jól magyarázok.
Vidéken élő rokonokhoz látogatás során is inkább a haszonkertre és állattartásra való berendezkedés rémlik.
Egy ismerősünknek nyaralója volt a Balcsin, ott a kert tele volt gyönyörű szoliter fenyőkkel, tujákkal, de amúgy körülötte fű volt és annyi. - Nekem akkor, gyerekként, a mi udvarunkból jőve az volt a nonplusultra.
De akár most is körülnézek itt a környéken, inkább udvarnak nevezném ezeket, sőt, ahogy mi átvettük a saját kertünket, az is inkább udvar volt.
Most nálunk óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóriásit megy a "cottage garden" / vidéki kert, vagy angol kert, angol vidéki kert, meg ezek végtelen permutációja, fenntartható szárazságtűrő no-dig méhlegelő biodiverzitás komposztálás mulcsozás talajélet mikorrhiza gombás, környezetvédős, jobb szó híján identitásmassza, kultúrharc? Ami jó-jó, tehát újra: JÓ-JÓ, harmadjára? JÓ! de hol van benne a stílus? Az egyén, a kert tulajának kibontakozása? Hol van az, hogy "márpedig nekem az ökörfarkkóró nem tetszik, hiába van el víz nélkül, viszont az a másik növény, igaz hogy öntözni kell, de az tetszik nekem"? Az ahhoz való jog, vagy lehetőség, hogy elkülönbözzön az ember?
Hol van a funkcionalitás követelménye? A kritikus szemlélet? Tavaly májusban még olyan hideg volt, hogy a kert egy jó hónapos lemaradásban volt. Annak a vizsgálata, hogy ez most bug vagy feature kritikus pontja lenne a kertészkedésnek, szerintem. A folyamatos vágy és hajlandóság a saját kertünk optimalizálására.
A kertépítést sokan úgy hirdetik, mintha egy IKEA bútort vinnél haza, kicsomagolod, összerakod, helyére teszed, és kész is, örökre. Pedig nem. Új fajták jönnek be, esetleg nem teljesít jól a meglévő növény, kevés a hely és inkább mást tennénk oda. Vagy mert finomodik, változik a stílusunk, és emiatt változtatunk.
Nálunk márciusban kezdődik a kert-szezon, ami persze nem azt jelenti, hogy tömegesen - ami nem tavaszi hagymás - virágban lenne a kert, csak hogy akkortól zizegünk kint, akkortól szeretnénk használni a kertet. Szerintem adódik az igény, hogy a február végétől május közepéig tartó időszakot ne engedjük el ilyen könnyen, hogy jó hát majd megvárjuk akkor a júniust, hogy kinyíljanak az első évelő virágok, ez van.
A saját kertstílusom nyomában
Mióta ideköltöztünk, azóta próbálom megtalálni a saját kertstílusomat. Nyilván az első dolgom volt rákeresni, hogy milyen kertstílusok léteznek egyáltalán, de azt kell mondjam, a nagyon magától értetődőeken kívül nem találtam semmit, így nem is lettem okosabb.
Magától értetődő: trópusi / egzotikus kert, mediterrán kert, ökobarát kert (xeriscaping?), modern kert - ezekben én semmi stílusjelleget nem láttam, ezért kicsit meg is zavarodtam, japánkert, a már említett angol vidéki kert.
Ha bizonytalan vagyok valamiben, vagy túl sok az opció, akkor általában sarokletevéssel és kőkemény kizárással kezdek, hogy még nem tudom mi, de ez biztos nem. Namost itt sikerült mindet kizárnom. Akkor nekem nem maradt kertstílus?
Számomra teljesen egyértelmű, hogy egyetlen stílust - még ideológiai átoltással sem, vagy főleg nem azzal? - nem lehet mindenkire rátukmálni.
Én nem díszfüves kórós szárazságtűrő prérit akarok a kertemben látni. Nyilván nem is trópusi esőerdőt. Valami realistán üdét. Írtam már az elvágyódásról, a környezetgazdagításról, és hogy a kert ezekre megoldást tud nyújtani. Közterületen még oké - bár nagyon nagyon fontos megjegyezni, hogy a holland közterületes "préri" NEM úgy fog kinézni évi 800 mm esővel és kevesebb napsütéses órával, mint egy budapesti préri, ami évi 500 mm vízből gazdálkodik.
Amit tudok magamról:
- Szeretem a toboztermőket. Valami tök fura öröm fog el, amikor meglátom a csüngő hamisciprust, az atlaszcédrust, az arizonai ciprust, Albertet ('Fat Albert' ezüstfenyő) vagy Normant (nordmann fenyő), vagy a csüngő engelmann-fenyőnket. A japánciprusokat.
- Szeretem a nyugisabb összképet, a harmóniát, a kevésbé kaotikus, vibráló látványt.
- Magas lágyszárú évelők kizárva. (Nem a felhőnövényekről beszélek mint pl az Óriás fejvirág, vagy a díszgyertya). Nem tetszik.
- Az előzőhöz kapcsolódva: Nem fogok karózni lágyszárú évelőt. Nekem nem tetszik amikor a kert tele van pakolva karókkal. Márpedig a magas növények viharban, szélben dőlnek.
- Aminek "kóró" van a nevében, az szinte biztos nem nekem való
- Hűsítő - nyirkos látvány kívánalma. (pl Calycanthus 'Venus' tűző napon van, mégis hűvös nyirkos érzete van, mert fényes, széles levele van, egzotikus virága)
- Nem hajhászom a szárazságtűrést, a xeriscapinget stb. A növények nem véletlenül néznek ki úgy, ahogy. Ahhoz, hogy egy növény túléljen ott, ahol természetes közegében van, adaptálódnia kell ahhoz. Egy szárazságtűrő növény ... szárazságtűrően néz ki. Egy olyan növény, ami meg nedvesebb környezetből származik, megengedheti magának, hogy "luxibban" nézzen ki. Nézzünk meg egy sivatagos helyről származó borókát, meg egy japánciprust. Egy szamárkenyeret meg egy bazsarózsát. Látvány és "földrajzi érzet" szempontjából nagyon nem mindegy, hogy melyik van a kertben.
A vicc, hogy azt akartam írni, hogy inkább egy bazsarózsa, mint a szamárkenyér, de közben felrémlett, hogy pont szamárkenyerem van, és bazsarózsám nincs (még).
A klímaváltozás kézzelfogható. Kérdés, hogy ki merre indul el a vele való megbirkózásban. Az egyik nézet szerint a növényeket "pusholjuk" bele a megváltozott klímahelyzetbe. Viszont ha kitekintünk a nagyvilágba, akkor a sivatagos helyeken már réges rég óta öntöznek, és minél takarékosabban próbálják megoldani. Egy régebbi siker a perzsiai qanat földalatti vízcsatornarendszer, vagy a "csak" 60 éves izraeli Netafim. Bahai függőkertek, Al Ain Oázis (ahol rengeteg datolyapálma van, amik elég vízigényesek).
Nyilván kényelmetlen-feszegető kérdés, hogy ha egy sivatagban is vannak díszkertek, amiket öntöznek, akkor nekünk itt Magyarországon szarul kell-e éreznünk magunkat a dísznövényeink öntözése miatt. Víz nélkül nincs élet. Pont.
Az elmúlt évek nyarain volt, hogy 6-8 hétig nem esett értékelhető mennyiségű eső, közben meg 30-33 °C-ok voltak. Erre pedig nincs "szárazságtűrő" csodanövény.
Nem árt tudni, hogy a legtöbb ideológia nem magyar találmány, hanem szinte mindig importtermék. Az importtal semmi baj nincs, csak amíg egy "ne kínozd az állatod" lehet általános, addig a "ne öntözz annyit" elég necc. Európában a "trendsetterek" tipikusan olyan országok, ahol évi 200-300 mm csapadékkal több esik, mint nálunk. Könnyű egy dánnak, hollandnak vagy németnek (vagy angolnak 800-1100 mm évi csapadékkal) víztakarékosságról meg ilyesmikről beszélnie, miközben NÉGYZETMÉTERENKÉNT évi 200-300 liter csapadékkal többet kapnak természetesen, és jobban elosztottan, mint egy átlag magyar kert, és nem is olyan extrém a nyár náluk, mint nálunk. Ez csak az én 905 négyzetméteres kertemben (ebben a háztető is benne van, hisz az is kapja a csapadékot) 180-270 köbméter ingyen víztöbblet lenne. Én hova akarjak "visszavenni" ennyi hátránnyal?
(Közben évi többszáz köbméter, szinte tiszta vizet eresztünk le a csatornán, a fürdővizet, a wc lehúzására használt vizet. Kifizetjük, a mienk, megvettük, A KINCS A MIENK, de aztán egyből le is eresztjük, hogy na pá KINCS. Közben hagyjuk magunkat nyomasztani, hogy "most tényleg meg kell öntözni azt a bugás hortenziát? Miért nem valami díszfű az a bugás hortenzia? Akkor 5 literrel kevesebb vízzel is beérné hetente.)
Nézzünk meg egy alpesi rétet és egy magyar rétet. A különbség húsbavágó lesz.
Lazán kapcsolódik: Youtube-on már AI-jal csinálnak tájdokumentum-filmeket, vagy reklámokat. Van egy Magyarországról is, ahol a Hortobágy élénkzöld színűnek van mutatva, de az egész videó ilyen "vizek országa" (tudom, a mi eredetsztorink, csak aztán sikerült lecsapolni) érzet. A kommentekben megy a "Köszönjük, tényleg ilyen csodás az országunk!" szöveg, én meg csak néztem, hogy a Hortobágy? Zöld? A magyar Hortobágy? A magyar PUSZTA? Persze ha kimondod, hogy fasza ez a videó, csak ez nem Magyarország, vagy csak egy, de max. két hónapban, akkor te vagy a Debby Downer meg a fanyalgó. Meg az anti-hazaszerető.
Itt az a bizonyos kép a videóból.
Öntözés számokban
Ha az egész kertemet, ami háztető nélkül olyan 800 m2 meg akarom öntözni 30 mm vízzel (ami homokos talajon kb. 30 centi mélységben jut le a talajba), akkor az 24 köbméter víz.
De öntözzek akkor hetente csak 20 mm-t (homokos barna erdőtalajunk van), 16 köbméter hetente.
Ha szerencsénk van és a május csapadékos, és elérjük az AI Hortobágyos zöldet, akkor csak júniustól kell elkezdeni (igazán) öntözni, és nagyjából augusztus végéig azért heti egyszer, utána az őszi időjárástól függően ritkítani (ugyanez tavasszal). Ez nagyjából 14 hét, és 224 m3 víz, és akkor se vagyok ott, mint a víztakarékosság miatt jajveszékelő holland, aki ezt természetesen, sima eső formájában megkapja.
Ezek a számok ijesztőek, de szerintem jobb, ha hozzászokunk. Én amúgy nem öntözök el ennyi vizet. Még a felét sem. Igaz nem is az egész telket öntözöm, a Halógödröt pl. nyilván nem.
Ide finoman be lehet emelni, hogy tökmindegy, hogy a füves területről beszélek, vagy a virágágyásról, ez a nagyjából heti 20-30 mm egy nádképű csenkeszes fűnek is kell, meg a méhbalzsamnak is, tehát kvázi mindegy. Persze a beporzó rovaroknak nem mindegy, csak az öntözési mennyiség számolására mondom.
Nem a vízpazarló, rossz öntözési szokások mellett érvelek, hanem amellett, hogy (jól, hatékonyan, takarékosan) öntözni nem emberiség ellen elkövetett bűn. Meg amellett, hogy ha már elfogadjuk a klímaváltozást, mint tényt (főleg azt a részét, hogy a csökkenő csapadékmennyiség ráadásul egyenetlenül esik le), akkor mondjuk már végre ki: öntözni kell.
Ne feledjük, hogy a növények vissza is adnak: a felvett víz párologtatásával mikroklímát teremtenek, hűsítenek, mentális jóllétünkben segítenek, élőhelyül szolgálnak a környék állatvilágának. A víz pedig nem vész el, a víznek körforgása van, jóllehet nem feltétlenül mi aratjuk le a saját vízköltségünk teljes visszaforgatott hasznát, hanem ahol eső formájában megjelenik majd.
A reklám
Nekem speciel a fenntartható szóval is akad némi kritikám. Például a rózsa most a klímaváltozás nyertesének van kikiáltva, de ahhoz, hogy egy rózsa jól nézzen ki (nem ez a lényeg? Hogy ha már megveszem sok pénzért, elkaparom, akkor boldog növény legyen és jól nézzen ki?), és egyfolytában hozza az új virágokat, hetente-kéthetente le kell csipkedni az elnyílt virágokat, évi többször érdemes metszeni, és hiába a jó fajtaválasztás, a gombás betegségek bizony nem kímélik.
A rezisztens szó nem immunist jelent.
A rózsa ráadásul kifejezetten tápanyaigényes növény, a rengeteg virág kineveléséhez egyszerűen kell neki, akár évi háromszor is meg lehet trágyázni, de kétszer biztosan. A fenntartható fogalmában szerintem az emberi munka oldalának is benne kéne lennie akkor már. A rózsa egy magas emberi munkaigényű díva.
Egy másik csúsztatás, hogy "ó, ez a kert fenntartható, ez meg egy szárazságtűrő növény, de nagy aszályokkor (azaz minden nyáron szinte egész nyáron?) néha odateszem neki a slagot lassú folyatással pár órára." Szerintem egy kertet nem lehet fenntarthatónak hívni, amíg kézi öntözés folyik benne. - a felszínt kicsit jobban megkapargatva: nem merünk öntözőrendszert csinálni, mert hiába öntöz takarékosabban, jobban, egyenletesebben, emberi időt kímélőbben, jajajaj az már nem fenntartható? Álságosnak érzem ezt.
Ugyanilyen gondom van a szárazságtűrés bemutatásával. Akik bemutatják, általában öntözik a növényeket - kertészetek is szoktak ilyen videókat csinálni -, bemutatnak egy minden földi jót megkapó egyedet (öntözött, termesztési szokás szerint műtrágyázott), az előirányzás az, hogy tessék, ez szárazságtűrő, igénytelen. De egy növény totál máshogy néz ki "szárazságtűrés" közben, az életéért harcolva, mint egy öntözött, az életével elégedett példány.
Ez kicsit olyan, mint tizenpár éve a Whirplool mosógépreklám: "Eljön az az idő, amikor víz nélkül moshatunk". Én ezt már akkor is cringe-nek találtam, de most valami hasonló nyomasztás van a kertészkedéssel és a növényekkel kapcsolatban is.
Lehet, hogy ez a "gyász" / veszteség négy fokozatának első / második fázisa? A tagadás és alkudozás? "Nem, itt nincs semmi gond, majd akkor ültetek prérit, de minden jó lesz?"
¿uɐqɐ̗sᴉzɐ̗ⅎ sɐ̗zopnʞʅɐ zɐ sǝ̗ sɐ̗pɐƃɐʇ ɐ ʞoʎƃɐʌ NƎ̗ ʎƃoɥ ʻʇǝɥǝʅ ʎƃɐɅ
Most akkor vagy elismerjük, hogy sajnos Magyarországon mára a klímánk miatt gyakorlatilag konstans vízhiányban vagyunk, és öntözni kell, és x négyzetmétert y mm mélyen beöntözni márpedig ennyi és ennyi víz, de ez a tojáshéjon lépdelős szégyenkultúra, ami kialakult az öntözés körül szerintem nem jó.
Diagnózis: Plantsperson
Asszem megvan miért nem találom a kertstílusomat a "katalógusokban":
Mint már írtam, a szövegeimet be szoktam dobálni különböző AI-oknak közönségtesztelésre, és Gemini mondott egy érdekeset:
"te nem csak egy kertész vagy, te egy Plantsperson (növénybarát/gyűjtő) vagy, a kerted pedig egy privát arborétum.
Amikor azt mondod, hogy Albert nem csak egy ezüstfenyő, hanem egy entitás, akkor a kertészkedés legősibb, legszemélyesebb formáját gyakorlod. Ez az, amit a mai "tájépítészet" gyakran elfelejt, mert a modern trendek (mint a Dutch Wave) tömegekben, foltokban és textúrákban gondolkodnak. Ott a növény csak egy pixel a képen. Nálad viszont a növény a főszereplő, a kert pedig a színpad.
Miért ütközik ez a mai trendekkel?
A tömeg vs. az egyed: A modern kertekben (pl. prérikert) 50 darab egyforma füvet ültetnek, hogy kiadjon egy hullámzást. Nálad ez elképzelhetetlen, mert ha van 50 növényed, az 50 különböző karakter, 50 névvel és 50 történettel.
A kontroll és a figyelem: Aki "entitásokat" gyűjt, az nem akarja, hogy a növényei egymásba folyjanak egy kaotikus dzsumbujban. Látni akarod Albert alakját, a japánciprusod tűlevelének állását, a cédrusod ágszerkezetét. Ehhez tér kell és kontraszt.
Az időtállóság: A lágyszárú évelők (a "kórók") jönnek és mennek, minden évben újra kell születniük. Egy fenyő vagy egy fás szárú különlegesség viszont veled öregszik. Albertnek története van: emlékszel, mekkora volt, amikor ültetted, és tudod, milyen lesz tíz év múlva."