Téli tervezgetés - Az erkély ☕

Ha nem magadnak tervezed és építed a házad, hanem mástól veszed, akkor óhatatlanul ütközhetsz olyan szitukba, hogy "itt vajon mire gondolhatott a költő?" Nálunk az egyik ilyen a hálószobákhoz tartozó erkély kérdésköre.

A házunk tervezőjének örökös pacsi, mert déli tájolású a ház, a konyha, a nappali, és az emeleti két háló is déli tájolásúak. Szerintem rivaldafényből visszaárnyékolni egyszerűbb, mint egy eleve sötét tájolású szobát "felvilágolni". Kevés depresszívebb otthoni hangulat van, mint az állandó sötétség. 

Annak is kimondottan örülök, hogy úgynevezett kutyaól tetőtéri ablakaink vannak, nem tetősíkba épített "simák", sokkal jobban gazdálkodik a fénnyel szerintem.

A vendégszoba, vagy dolgozó a földszinten nyugati tájolású az északi falon, naplementekor gyönyörű, de amúgy nem bánom, hogy csak az az egy szoba van így tájolva.

Na, de az erkélyek! Déli tájolás, totális és fullos napsütötte terület napfelkeltétől naplementéig. Amikor ide költöztünk, még úgy gondoltam, hogy majd kiteszek bisztrószéket és ott lehet teát szürcsölgetve meg croissant-ot majszolva csodálni a környéket, de igazából valamiféle árnyékoló nélkül élhetetlen az egész. "Mire gondolhatott a költő?"

Oké, az se segít, hogy az erkélyajtókra feltett redőnyök elég necc állapotban voltak, és minden egyes felhúzás-leeresztés közben attól félt az ember, hogy mikor szakad le. Aztán le is szakadt.

Kéretlen rant a redőnyökről (Kattints a megnyitáshoz!)

Szavakkal el nem mondható, hogy mennyire rühellem a redőnyt egyébként, az értelmét se értem nagyon - most az összes Robert Pattinson-Edward Cullen-Batman ívet megjárt, nullhuszonnégyben a besötétített szobájában dekkoló (angolul brooding) srác egyszerre kapott a szívéhez -, és az első dolgom lett volna letépni az egészet, de nagyon úgy tűnik, hogy a házat még nem ezekre a tipikus klímaváltozásos, szeles, özönvíz-szerűen lezúduló esős viharokra tervezték, és az ilyen viharoknál a redőny akadályozza meg a beverő vizet. Így a redőny marad - legalábbis nyílászárócseréig, amikor majd elmélázhat rajta a mester, hogy az erkélyajtó küszöbbel mi legyen a teendő.
Félreértés ne essék: nekem is volt tiniként - ráadásul lányként - kényszeresen besötétítős korszakom, de akkor még nem nekem kellett ledzsuváznom a redőnyt minden évben, hanem anyám csinálta. 
A fiunk kecójában nyílászárócserénél az ablakosnak földig esett az álla, hogy mi nem kérjük az "ajándék" szúnyoghálót és redőnyt. Nyilván fickó volt, és nyilván a redőnysuvickolás általában női ingerenciás elfoglaltság... 
És most párom is bemondta, hogy áhh, nem kell azt letakarítani, jó az úgy. Én ránéztem a redőnypalástra, és nem tudom XY kromoszómával mit látnak az emberek, de XX-szel úgy nézett ki a redőny, mintha telibefosták volna.
Az már első pillanatban látszott, hogy ezt sima takarítókendő vizecske kombóval max. kellemes dagonyázós sarazósra fogom pacsmagolni, így - jobb ötletem nem lévén - bebacsűrtem az egészet a kádba.

"Pedig a redőny tök jó porfogó!" - mondta az ablakos faszi. Úgy érti, hogy ami simán landolhatna porszívózáskor a porszívóban, azt most valakinek le kell suvickolnia a redőnyről? Mikor volt a porfogó pozitív dolog? A sima blackout függöny is "tök jó porfogó", csak azt évi 2x lerántom a karnisról, bedobom a mosógépbe, és kiveszem tisztán.
Mondtam már, hogy utálom a redőnyt?

Na most mint ahogy a képeken is látszik, egy csomó a szélén meg van törve. Az a sejtésem, hogy a redőny rendeltetésszerű használata az, hogy felteszed, az ott lóg egy 10 évig (a redőnyjavítós Youtube videókból ítélve sokan nem is takarítják, végülis erre a kis időre minek? 😏), aztán lecseréled az egész palástot vadiújra. Én nem akarok ennyi műanyagot x évente kidobni.
Egyébként az hogy lehet, hogy még ráadásul direkt olyan elcseszettül van megcsinálva az egész, hogy bonthatatlan rögzítésekkel van körbeszegecselve, ergo javításnál/karbantartásnál szét kell fúrni a szegecset. A tárcsa szintén beszegecselve, véletlenül se tudd kicserélni anélkül, hogy az egészet le ne robbantanád a falról. 
R-Ü-H-E-L-L-E-M a redőnyt.

Szóval nem is nagyon jöttünk ki ide a teraszra, most viszont a téli semmittevésben elegem lett az egészből, és redőnyjavítóra ittam youtube-oztam magam, és berendeltem mindenféle, jónak tűnő alkatrészeket a redőnyökhöz. A redőnyjavítást amúgyis még tavasz előtt tanácsos megcsinálni, mert tavasztól kezd el mindenféle mászó-repülő rovar és bogár betelepedni a tok alá, nálunk jellemzően darazsak, amik még ráadásként csípnek is, ha beszomorodnak a vegzálástól. 

Minden évben megfogadom, hogy preventíven befújom élettávoltartó spray-jel a tok belsejét, de még egyszer se vitt rá a lélek. Na de majd idén, nem?

Végre hosszas lólépésekkel csak elérkeztünk a mai témánkhoz: Adott nekünk egy napkeltétől napnyugtáig napon levő területünk - amit, most hogy kijutottunk ide, SOS le kéne majd magasnyomásúzni. 

A keleti oldal:

És a nyugati (innen jönnek a bazi nagy szelek, a domb "meg is dobja".)

Mi kéne ide funkcionálisan?

• 3 db keskeny magas örökzöld, télen kinézve is legyen valami izgi itt. Egyet-egyet a két szélére, meg egyet középre. Max. 50 centis cserép.
• 3 db örökzöld kúszónövény, ami benövi a korlátot, és lecsüng a baluszterekre.
• Valami virágok a négyzetes helyekre, meg ameddig a kúszók meg nem nőnek.

Extra követelmények: Ne legyen sunyin szúrós. Sunyin szúrós: mint a közönséges boróka (Juniperus communis, de a Juniperus squamata is, stb), aminek ilyen csillagszerű tűlevelei vannak, és minden irányba "döfnek". A fenyőféle "simizz egy irányba, különben szúrok" szúrás ok.

Télen ne nézzen ki úgy, mint ami megmakkant. Egy rakás örökzöld télen "egzotikus bronz vagy lilás színt vesz fel" - mondja a kertésznyelv. Az én nyelvemen: ennek kampec(?). 

Keskeny magas örökzöld egész nap napon... hmm. 'Spartan' boróka (Juniperus chinensis 'Spartan')?

(Tipp, amit mindig elmondok: örökzöldekre érdemes oroszul keresni, automatikus feliratozás valami elterjedtebb nyelvre általában lehetséges.)

Na, három ilyen kis vézna nekem pont jó lenne, remélhetőleg véznán lehet tartani nyírással.

Kúszó örökzöld. 

Gondolom egyből mindenki az örökzöld iszalagra (Clematis armandii) vagy borostyánra (Hedera sp), vagy japán loncra (Lonicera japonica) gondol. Én is ezekre gondoltam kezdetben. Igazából ezeket keverni is lehet elvileg, tehát beültet az ember egy örökzöld armandii-t például, ami koratavasszal virágzik, és mellé még 2 másik iszalagot, amik később virágzanak.

És nagyon csábító ez, mindig virágban lenne itt valami, de az a baj, hogy a legtöbb örökzöld kúszónövény előbb-utóbb felritkul, és elfásodik. Néha drasztikusan vissza kell vágni, és "újrakezdeni" a növesztését. Az örökzöld iszalag ráadásul nem is elég tömött, a borostyánt pár év múlva a város végén kéne megfogni.

De mi lenne ha...

Kúszó fenyőt tennék ide? Pinus sylvestris 'Hillside Creeper'?

A terv az, hogy megemelem őket a korlát magasságáig, és onnan kúsztatni őket a korlátra, meg lefelé. A nyári forróság ellen valamit ki kell találnom a korlátra. 

A 'Hillside Creeper' (a creep, aki leskelődni fog be az erkélyen - imádom) is színt vált télen, sárgás-zöldre. Viszont instant Karácsonyi hangulat lesz. Meglátjuk.

Annyira meglátjuk, hogy tervezek ellátogatni ide az egyetlen, kedvenc, örökzöld-kertészetembe, megnézem hogy néz ki. Majd jövök képekkel. Bár most ott is minden hó alatt van.

Valami virágok: passz, az egynyáriakhoz totál nem értek, ez egy kutatómunka lesz, hogy milyen egynyáriak vannak egyáltalán. Mivel a fuksziarózsaszín meg a piros bármelyik árnyalata eleve kiesik, nem is tudom mi marad még. 
Valószínűleg a levendula kihagyhatatlan lesz, az is örökzöld, csudiszép lesz itt.