A Madárles
A blog kinézetváltójához kutakodtam madárképekért, amikor az internet szembe sodorta velem a Birda weboldalát. Valami egészen gyermeki izgatottság lett úrrá rajtam, hogy itt a tél, és ha már madáretetőt akarok csinálni, akkor lehetne csekkolni, hogy milyen madarak is vannak nálunk.
Én iszonyat balfék vagyok a madarakhoz (most még?), csóri Zöld küllő hangjára én azt hittem egy durva ragadozómadár, ami épp lecsap valamire, sólyom vagy vércse vagy ilyesmi.
A Zöld küllő hangja:
Mondom is a Férfiamnak:
– Találtam magunknak egy tök jó közös hobbit!
– Na, hát annak mondjuk ideje! Akkor felhagyunk a kertészkedés nevű "közös hobbival"?
– Hülye! Na, figyelj, figyelsz?
– Ez megint jó projekt lesz...
– Van ilyen madárleses app, és lehet vele madarat lesni – nem véletlen nem lettem porszívóügynök vagy MLM-es – és nééééézd, itt a környékünkön 97 féle madár is van!
– Baromi izgi! De ezt majd úgy 20 év múlva, amikor hatvanasok leszünk, vagy így... most...?
– Naaaa, nem is boomer dolog! Mint pár éve a Pokemon Go, csak nem pöcsöm képzeletbeli állatkákkal! Tök fiatalosos!
– Aha.
– Például itt a fácán, és múltkor láttam fácánt!
– Hol, itt a nappaliban? Nem csak álmodtál, Nőm?
– Vicces vagy... Nem, itt volt hátul a szomszédnál, és mókolt a bozótban, aztán felszállt és tök nagy farka volt!
– A szomszédnak?
És itt olyan röhögés tört rám, hogy majdnem belefulladtam.
– Az mondjuk nem semmi. Fura hobbijaid vannak.
Vetít a csávó amúgy, a Feketerigókat tökre magától jött oda mondani, hogy keresgéltek a kertben, és hogy szegények tökre éhesek lehetnek – ezért kezdtem a madáretetős projektbe –, meg pár éve a Búbos bankát is.
Szóval madárlesre fel! Még van jó két hónap az etetési időszakból, és aki szerencsésebb a futárokkal, az talán még a vége előtt tud magának csinálni és kitenni bele kaját.
Helyzetjelentés: azóta sincs virágcserepem, de az ügyfélszolgálatos szerint hamarosan lesz.