Nesquik

Van egy nyulunk. Miss Bonnie Bunny Bonbon. Röviden Bonesz. Páromat és a fiamat imádja, engem, aki kozmetikázza, ha úgy adódik kimasszírozza a pukit belőle és megmenti az életét pocakfájáskor, éjszakákat félig sírásba csúszva, aggódva, átvirrasztva vele ilyenkor, nyilván rühell.

Na, de a lényeg, hogy Miss Bonnie elég szép mennyiségben gyártja a természetes, és elvileg tyúk-és marhatrágyánál jobb végterméket. Eleve az, hogy nem kell pelletálni meg állni hagyni, hogy ne legyen olyan erős és ne égessen, már nyerő.

Idén tavaszig simán ment a kukába, mert a pisis alommal (szénapellet) összekeveredve én nem öntöttem volna ki a kertbe, szétválasztásra meg nem volt lehetőség. 

Nem vagyok egy identitásilag környezetvédő, simán csak pont eléggé zavar kidobni dolgokat, amiket nem lenne muszáj, és tényleg kis változtatással tudok tenni ellene. Idén tavasztól megváltoztattam az almozását, így lehetőség nyílt takarításkor kiönteni a cuccot a kertbe ahova épp akartam. 

Ősszel arra lettem figyelmes, hogy az egyik kutyánk egy bokorban nagyon mókol valamit. Még meg is veregettem a saját vállam, hogy mekkora király környezetgazdagítást kereső kutyákat neveltem, és milyen kutyabarát a kertünk, ahol ezt lehet csinálnia. Rohadt büszke voltam magamra, de tényleg.

Nagyon bele volt merülve, ezért közelebb mentem, hogy megnézzem mit csinál. Akkor látom, hogy itt suttyomban kőkemény Nesquikezés folyik. Az én ex-panelos ex-belpesti királylány kiskutyám nyúlszart eszik kétpofára! 

"Mit finnyáskodsz, ez egy kutya, a seggét is nyalja!"

Oké, de az legalább a sajátja, az én tündér, ex-panelos ex-belpesti királylány kiskutyám saját segge. Na. 

Erős a gyomrom, szóval csak gondolatban játszottam el azzal, hogy amúgy most még ciki vagy már nem ciki kidobni a taccsot, és aszerint cselekedni - önuralom, csajszikáim! - meg közben vizualizáltam az összes puszit, amit akkortájt kiosztott a kutya nekünk, de ahelyett, hogy ebbe spiráloztam volna bele magam, inkább gyorsan előadtam ezt a felfedezést páromnak, hogy ha a taccs bekövetkezik, akkor már őt is magammal rántsam. Ezért élünk mi emberek párban, nem? 

Meglepetésemre ő nem is tudta igazán "értékelni" a sztorimat, mert neki meg akkor esett le, hogy a Nesquik gabonapelyhen a nyuszi miért pont nyuszi... 

Tulajdonképp mi is "nyúlbogyót" zabáltunk kétpofára gyerekkorunkban.

Mindenesetre találhatom ki, hogy hogy öntsem ki úgy a növényeknek szánt szipiszupi trágyát, hogy ne a kutyák zabálják fel. 🤢