Nem vagyok konyhatündér
Utálok főzni. Oké, a főzést körülvevő nyomást utálom: ha nem főzöl, éhen halsz. És minden nap főzni kell(ene). Az én generációmat a szüleink még esetleg azzal is nyomasztották, hogy ez a nő dolga. Hogy életben tartsa a családot. Na nekem ez neeeeeeeem.
Az a tuti benne, hogy az ötből mind az öt alapíz benne van, és mellette egy rakás textúraélmény is berobban a szánkba.
Mivel párom hasonlóan áll a kérdéskörhöz, ezért mi úgy oldottuk meg az ebből adódó, óhatatlan konfliktusok - meg az éhhalál! - elkerülését, hogy rendelünk. Hármunkra amúgy sem tűnt úgy, hogy megéri bemelegíteni a sütőt, vagy levenni az olajat a polcról, egy órát állni fölötte, ami aztán 10 perc alatt elfogy, és - ha szerencséd van nem aznap reggeli/vacsora kérdéskörben, hanem csak - másnap lehet elölről kezdeni.
Komplett menüsort fejben tartani, hogy ne ugyanazt a tizenpár féle kaját egye a család, meg kiegyensúlyozott legyen, azt legyen kedv és idő megcsinálni, és azt mindig ha nem is tökéletesen, de jól elkészíteni. Ahhoz bevásárolni...
Egy hétköznapi kajában nekem nincs akkora érték, hogy én azt nekiálljak megcsinálni. Inkább mennék vissza az állatvilágba és vadásznék, aztán nyersen megenném és kész, le van tudva az evés körüli kérdéskör. A rendelős kaja sem egy Michelin-csillagos gasztronómiai élmény éppen, de inkább egy közepesnél kicsit jobb rendelt kaja, amit más csinál meg, mint hogy nekem kelljen a 10/10-et minden nap prezentálni. Szeretek jókat enni, de ha nekem kell nagy erőfeszítés árán elkészíteni, akkor jó nekem a közepesnél kicsit jobb is.
Viszont vannak ételek, amikre egész egyszerűen rá vagyok kattanva, és mivel különlegesen finomak, így meg is éri bíbelődni vele.
Az egyik ilyen recept ez itt, ez volt nálunk ma a kaja, ezért gondoltam, hogy írott formában megőrzöm a jövőnek. Hát nem egy tipikus Karácsonyi-újévi kaja.
Az umamiért a lazac és a tökmag felel.
Kesernyés a saláta, a feta és a tökmag
Édes az édesburgonya kruton
Sós a feta és a vajas-citromos mártás
Savanyú a savanyított hagyma, a feta és a vajas-citromos mártás.
Egyszerre ropog és olvad és tapad és csúszik.
Amúgy meg egy sima pirított lazac salival, szóval nem kell azért túlgondolni.
Savanyított lilahagyma
A savanyított lilahagymából szerintem egyébként is érdemes úgy általában tartani otthon, húsokhoz (amit nem én főzök meg) tök fincsi.
Elkészítése pár perc alatt megvan: lilahagyma vágy szerinti formára feldarabol (én a sima cakkokat szeretem), egy percig forró vízzel leforráz, hogy ne legyen olyan erősen illóolajos-harapós, de még ropogjon és megmaradjon az íze, egy zárható üvegbe belevág. A lé víz, almaecet (szerintem ezzel a legfinomabb, az almaecetnek van egy különleges mellékíze, ami kifejezetten jó a salihoz), cukor, só, és egész bors. Arányokat nézve passz, de ha nekem sikerül összekutyulni öt összetevőből egy vállalható savnyalevet, akkor nem lehet nehéz. Ezt érdemes minimum egy nappal a sali elkészítése előtt összeállítani és érni hagyni a hűtőben.
Édesburgonya kruton
Édesburgonya vágy szerinti formára felvág - én kockázni szoktam - egy edénybe belevág, só-bors-kedvenc zsírformával (étolaj, olívaolaj, én most legutóbb sima olvasztott vajjal csináltam, mert nem volt itthon más) összekutyulás. Sütőpapíron sütőben ropogósra süt.
Saláta
Én előre kevert mixet használok, általában a Férfiam jár vásárolni, és neki úgy szoktam kiadni, hogy "olyan saláta, amiben nincs kukorica, és szép színes: cékla, sárgarépa, lilakápi, a többi meg a tipik. nyúlkaja. Plusz egy zacsi madársaláta." Ezzel általában nem lövünk mellé, ebben a nagy számok törvénye alapján csak akad valami kesernyés is, ami pont kell a saliba.
Tökmag. Há'mittomén, sótlan legyen, meg az se árt, ha hántolt, aztán hogy ezeken a magas kívánalmakon kívül pörkölt vagy sem, ízlés kérdése (meg hogy lehet-e kapni abban az áruházban, ahol az összes többi cuccot megveszi az ember, vagy egyetlen !sótlan! hántolt! pörkölt! tökmagért zarándoklunk a Tesco-Auchan-Aldi-Lidl-Spar között...) Én egy 100 grammot simán kiszórok négyünknek. De igazából hármunknak is, mert pár szemet csak nem hagyok a zacsiban.
Fetasajt. Na, ebben tudok segíteni: fejenként olyan 50 gramm nálunk.
Lazac. 1 szelet per fő.
Citromlé. Lehet facsargatni sk., lehet 100%-os, én az Olympost szeretem, ami 50%-os, és ahhoz állítom be az öntet citromosságát.
Amit én mindig aktívan elfelejtek: a fagyóból a felhasználás előtti este kiszedni a halat, és a hűtőben hagyni felolvadni, ezzel sokkal könnyebbé téve a saját dolgomat. (NYEM!)
Sütő előmelegít.
Édesburgonya krutonnal lehet kezdeni, amikor az már a sütőben van, a lazacot sóval borssal bedörzsölni, kevés vajon "lazacosan" megpirítani.
Mi az a lazacos megpirítás? Ez kérem - szerintem, aki nem főz - a "Fsztudja! Érzésre!", amikor nem tudod eldönteni, hogy átsült-e vagy sem. Mert a lazac pikkpakk átsül, de a recept szerint nem szabad neki teljesen átsülni, a lazac akkor jó, ha a nyersségi skálán az "ööööö?" ponton van.
Ez kicsit nehezített, amikor valaki van olyanidiótaaktív mazochista, hogy nem veszi ki a húst a fagyóból azelőtti este, és egy kockára fagyott, döglött állatból próbál folyamatában valami kiolvadt-megsült-de nem annyira megsült állapotot elérni.
Na, de miután eddig a schrödingeri állapotig pirult, be lehet vágni a kruton fölé a grillrácsra sütőpapíron egy 5-10 percre. Én 180-200 fokon szoktam sütni. A lazacnak továbbra sem szabad kiszáradnia a folyamat végére.
A vajas-citromos mártást szerintem nem nagyon lehet elrontani. Legalábbis nekem még nem sikerült, pedig nagyon próbálkoztam, tényleg totál beleszari módon szoktam csinálni. Szerencsére minden elemét lehet közben és utólag is finomítani. Serpenyőben 1 citrom levét (ezt mindenki váltsa át a saját maga citrommanifesztációjára, 1 citrom leve kb 2-3 főre, azaz 100-150 gr vajhoz volt az eredeti receptben) melegít, fejenként számolva 50 gramm vaj rádob, ha felforrósodott, akkor ízlés szerint fokhagyma, só, bors. A végén rakjuk bele a petrezselymet. Ez tényleg csak salátaöntet, nem kell túlgondolni. Legyen kellően citromos, sós, borsos, a vaj meg sűríti majd.
Én csak a halra szoktam 2-3 evőkanállal rácsorgatni, ezzel az elején meglepően soknak tűnő 150-200 gramm vaj úgy tűnik el, mintha nem is lett volna.
Ez azért nem egy laza sali, ahol
"én inkább azt kérném pörinek, ami ezt eszi!"
a képen látható adag simán van 1000 kCal.

Megjegyzések
Megjegyzés küldése