A kertépítés alapjai [08] - Téli díszítőérték, winter interest

Eljött az ideje, hogy kritikus szemmel járkáljunk a kertben notesszal, vagy akár fényképezővel, és jegyezzük fel, hogy mit látunk, vagyis hogy mit nem látunk, mi hiányzik.

Az elmúlt hetekben én már teljesen téli üzemmódban vagyok. Ilyenkor olvasgatok, inspirációt gyűjtök, tanulok, tervezgetek, felülvizsgálom mi működött a kertben, és mi nem. Próbálok nem gondolni rá, hogy gazosodik el a kert a még üres helyeken, jó az télre talajtakarónak. Zöld, védi a talajt. Ugye? 

A kertépítés egyik alapja, hogy mind a négy évszakra ültetünk. Ebből a tél talán a legnehezebb, de nem lehetetlen.

Beszéltem már az elvágyódásról, ahol az ember zsigerileg ki akar szakadni abból, ami megszokott, ami jellemző, és újdonságot, izgalmat keres. Ezért is megyünk nyaralni. Illetve ehhez szorosan kapcsolódva a környezetgazdagítás kerti lehetőségéről és fontosságáról is írtam már. Szerintem a tél a leglátványosabb és legfontosabb lehetőség erre, mivel ha nem megyünk el jó messzire az országból, akkor bármerre megyünk, nincs menekvés a kopár, monokróm és monoton, depis tél elől. Kivéve, ha a sajátunkban nem alakítunk ki valamit. Itt válik ketté az udvar és a kert. Az udvar az, ahol valami valahogy nő, és akkor ott van. A kert az, amikor a kertész tudatosan halmoz össze olyan növényeket akár a világ minden tájáról, ami neki örömet okoz, amivel az ő környezetének "hiányosságait" ki tudja tölteni.

Mostanában nagy divat lett az évelőkkel teleültetett angolkert stílus, és sokáig nem tudtam pontosan rátapintani, hogy mi bajom... nem is, a baj nem jó szó, inkább csak valami nem "stimmelt" nekem vele, de ahogy telnek az évek, és egyre több tapasztalatot és tudást gyűjtök be, meg kezd kialakulni a saját ízlésem, úgy kezd körvonalazódni, hogy miért gondolom azt, amit.

Induljunk messziről.

Anglia teljesen más klímazóna, mint Magyarország. Enyhébbek a telek, gyorsabban indul a szezon, lassabban zárul, kevesebb a napsütéses órák száma, a napsütés sem olyan erős, több a csapadék. A tipikus angol vidéki kert aránylag kevés tűlevelű örökzöldet használ, a fő attrakció a burjánzó és pompázó évelők. Mivel még október-novemberben is virágban vannak náluk a növények, meg levélben, és már március-áprilisban kezdődik a szezon, így tökre adja magát ez a hozzáállás.

Ezzel szemben ha elnézünk olyan helyekre, ahol hosszúak a telek, ott iszonyat nagy tűlevelű örökzöld mánia és használat van. Először nem kapcsoltam össze, hogy miért rendre orosz forrásokat találok szinte minden tűlevelű örökzöld fajta keresésekor, de amúgy pont ezért: mert náluk akár 12 hónapból 9 "tél".

Itt szeretném csak említésszerűen beszúrni a hírt, amivel most hangos az éter: Az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) lassulása, vagy leállása, és ennek Európára gyakorolt hatása. Ha a klímaváltozással sikerül lassítanunk, vagy összeomlasztanunk az áramlatot, márpedig miért is ne sikerülne, láthatóan nagyon erősen dolgozunk rajta ("How dare you?!"), akkor nem fog jönni télen a kellemes meleg vizecske, amitől viszonylag enyhék a teleink, lehet készülni a mi szélességi körünkön amúgy jellemző keményebb, hosszabb, és aszályosabb telekre. Nyáron az áramlat hűt, tehát anélkül forró, aszályos nyárra. Kellemes bármit mindenkinek.


Valahol olvastam, hogy a tűlevelű örökzöldek használata és népszerűsége világszerte megcsappant, és tökre érdekesnek találtam, mivel nekem meg a kedvenc "műfajom" lett az elmúlt 2-3 évben.

Húzzuk kicsit össze az eddig tárgyalt szálakat: a mi klímánkra mi jellemző? Nem szépítve, hanem őszintén. Idén májusban még fagyos hetek voltak, nem napok, hetek, itthon azon röhögtünk, hogy júniusban is fűteni fogunk, vagy mi lesz itt. Június elején kezdett el magához térni a kert. Az ősz meg bár hosszú, de már voltak fagyközeli hajnalok, "elvitt" minden virágot. Szeptemberben rendre jön egy hirtelen lehűlés 2-3 hét, ami sokszor a "virágos" szezon végének tekinthető - rózsák kivételek, azok nálam még novemberben is próbálkoznak. Maradó hó sincs, tehát "lazsálás" sincs, hogy úgyis mindent vastag hó borít hónapokig, nem tökmindegy mi van alatta? Tehát nálunk adott a lehetőség, hogy télen is környezetgazdagítsuk magunkat jó növényválasztással.

Menjünk ki októberben, novemberben, decemberben, januárban, februárban a kertbe, és nézzük mit látunk. Meg hogy mit szeretnénk látni.

És itt tartozom egy vallomással. Én nem szeretem a téli összeaszott évelők látványát, vagy csak nagyon mértékkel. Nyilván az évszakot nem lehet megváltoztatni, irreális elvárásaim sincsenek, csak optimalizálni szeretnék. Amikor egy növény ismertetőjében azt olvasom, hogy "télen az elszáradt virágzata csodás látványt nyújt, főleg ha esik rá némi hó", akkor már tudom, hogy ez nem nekem szól. 

A magyar kertszezon kitolása

Az utóbbi években elkezdtem próbálgatni növényeket, amik lomblevelű örökzöldek, például a fűz alatt. Legnagyobb meglepetésemre a csillagfürt az elmúlt három évben télizöld volt nálunk. Érdekes, sokkaréjos levele van, kifejezetten élmény télen ránézni. Persze tavasszal vissza kell vágni, meg azért kicsit megviselt télen, de nem szöttyösödik meg. A kígyószakáll (Ophiopogon planiscapus 'Nigrescens') is örökzöldfekete. Gímpáfrány, örökzöld. Szóval az ilyen növényekből kéne még találni, és ültetni.

Azt is elhatároztam, hogy jóval nagyobb arányban fogok tűlevelű örökzöldeket használni, mint azt általában tanácsolják. 

A négy alapszín "törvénye" most is játszik, tehát kellene zöld, kék, sárga és piros/bordó/rózsaszín, hogy harmonikus legyen az összkép. A színek talán télen érvényesülnek a legjobban.

🟡 Sárga

Télen sárgát hosszan tartóan szerintem tűlevelű örökzölddel lehet elérni. Most épp ezt a növényt próbálom levadászni, Pinus contorta 'Chief Joseph' télen. Nyáron sima zöld. 

A sárga örökzöldekkel egyébként az szokott a baj lenni, hogy vagy szép üde sárga színben jelentkezik, vagy ilyen barnás matt beteges sárgában, mintha haldokolna szegény növény. Szerencsére a képeket és videókat elnézve ez a fajta nem a "beteg sárga", úgyhogy remélem sikerül megkaparintanom egyet. Vagy hármat.

Kerestem képet és videót is róla:



🔴 Piros / bordó / rózsaszín 

Valószínűleg  ez a legnehezebb télen, itt már kreatív trükközés kell.
A díszfüvekkel félig hadilábon állok, de ez a kombináció elég tuti. A vattacukorfű (Muhlenbergia capillaris) vattacukroskodik a jegeskék arizóniai ciprus (Cupressus arizonica 'Blue Ice') előtt. Egészen tavaszig ilyesmi marad, ködben pedig olyan, mintha három púderrózsaszín Furby ücsörögne a kertben. 
(Amúgy aki azt mondja, hogy ősszel már nincs gaz, annak figyelmébe ajánlom a képet. Pár hete gazoltam itt ki teljesen, és ugye november közepe van... Virág már nincs, de a gaz vígan nő.)

Úgy néz ki, hogy nálunk a tűzgyöngyvirág is télizöld a szokásos max. -10 fokos hidegekben, legalábbis tavaly az volt. Öt darabot vettem a Proven Winners egyik fajtájából (Heuchera 'Wild Rose'), és ha veszem a fáradságot, és kitakarítom az elhalt leveleket, akkor egész vállalhatóan néz ki. Színes? Színes. Akkor jó lesz. 
Tervezem még, hogy rózsaszín hóbogyót (Symphoricarpos x doorenbosii) is ültetek. A fajta, amivel én szemezek az a 'Magical Candy', mivel ez az itthon kapható fajták közül a legkisebb méretű. 
Késő télen, kora tavasszal virágzik elvileg a 'Mount Aso' japán barkafűz (Salix gracilistyla 'Mount Aso').  


Próbálom minél jobban körbetáncolni, hogy miért nem hozom a legnépszerűbb és legalapabb Alpesi hangát (Erica carnea), de az van, hogy virágban gyönyörű, de maga a növény virág nélkül, amit az év nagy részében néz az ember, nekem annyira nem jön be. Ettől még persze fogok ültetni, de valahova olyan helyre, ahol virágzás után eltűnik a többi növényben. Említtessék!


🔵 Kék

A kék (ezüst, szürke, kinek mi) tűlevelű örökzöldek talán pont ősz és tavasz között a leglátványosabbak. Tavasszal és nyáron csak "lesúlyozzák" a környezetüket, de télen... Előjönnek a háttérből, és van nekik egy téli csodaország érzetük, főleg ködben. Sajnos idehaza a díszkertészkedésben valamiért a kék szín tudatos használata nincs elismerve, nincs rá felhívva a figyelem, és én ezt egyszerűen nem értem. Lassan kinevezem magam kéknagykövetnek. 

Nézzünk pár kékséget:

Ezüstfenyők: Picea pungens 'Glauca Globosa', 'Hoopsii', 'Fat Albert', 'The Blues', 'Iseli Fastigiata', ezüstfenyőből csomó igazán kék van, mindenféle méret, forma, oszlopos, csüngő, gömb, fészek, terülő, amit akar az ember, és időről-időre új fajtákkal bővül. 

Arizóniai ciprus: Cupressus arizonica 'Blue Ice', 'Fastigiata'. 

Atlaszcédru:s Cedrus atlantica 'Glauca pendula', 'Fastigiata' stb. 

Kolorádói jegenyefenyő fantasztikusan érdekes levélformával: Abies concolor 'Compacta'. 

Koreai jegenyefenyő Abies koreana 'Kohout's Icebreaker', vagy csak simán 'Icebreaker'. Ha nem hagynak neki vezérágat nevelni, akkor ilyen kis lapított gömb. Lehet magas törzsre oltva is kapni.

De ha engednek neki vezérágat fejlődni! 

Hamisciprus Chamaecyparis pisifera 'Boulevard' - érdekes levéltextúrája van.

Borókák! Vannak természetesen kék borókák is, csak vigyázni kell, hogy melyik alfajt választjuk, mert a borókák széles családjában van pár, ami szúrós, magában is, de főleg az elhalt tűlevelek, ezért nem kellemes sem takarítani, sem metszeni, sem a lehullott cuccot felszedni alóla. Nem épp mezítlábas kert kompatibilis, főleg ha a kutyáinkat kérdezzük. 

Oregoni boróka (nem szúrós): Juniperus scopulorum 'Blue Heaven' (talán ez a top az összes közül), 'Moonglow', 'Wichita Blue'. (Ezek mellett a régi 'Blue Arrow' említésre sem érdemes)

Ázsiai, törpe (szúrós, de mivel kicsi, így talán megbocsájtható neki): Juniperus squamata 'Blue Star' 

Észak-amerikai henyeboróka terülős (nem szúrós) Juniperus horizontalis 'Blue Chip'.


KÉKET A KERTEKBE!


Már vagy negyed órája azon gondolkodom, hogy hogy fogjam meg a "de a kínai varázsmogyoró miért nem került a listára?", "De a téli jázmin!" kérdéskört. Ami... jogos. A téli jázmin szerintem leginkább közterületre való, közparkokba, nem magánkertbe. Közterületre a semmi helyett nyilván jobb, de magánkertekbe sokkal igényesebb növények is vannak. Az igényest a kertészeti értelmében értem, hogy jó ránézni. A téli jázmin egy meglehetősen kesze-kusza "omlás", ha nincs virágban, sem levélben, akkor hát huh. De még levélben is. 
A varázsmogyoróval az a helyzet, hogy egy "teljes értékű" fa, vagy nagy cserje, főleg metszés nélkül. Az alap fajták 4-5 méter magasak és ugyanilyen szélesek, törpe fajtákat én idehaza még nem találtam, pedig amúgy van például a 'Quasimodo'. Az ekkorára növő növényeknél meg már azt is vizsgálni kell, hogy biztos nem szeretnénk-e mást a helyére, "megérdemli-e" a helyet. Ekkor óhatatlanul bejön a madárbarát kert, és/vagy beporzóbarát kert témaköre is, ami totál félrevinné a fókuszt. A nem-törpe varázsmogyoró esetében akkor máris versenyeznek például a perzsafa kertészeti változatai, mint alternatívák. Vagy a madárberkenyék a Sorbus-ok, pl az oszlopos 'Autumn Spire'. Sőt, ha már varázsmogyoró, akkor miért nem sima mogyoróbokor? Annak is szép téli-koratavaszi virága van, és még ehető termése is! Fókusz fókusz fókusz.

Megjegyzések