🦶🏻 A Mezítlábas Kert - Irányelvek, etikai kódex.

Alapból eléggé foglalkoztat, hogy az interneten dolgokat közzétevő emberek milyen trükköket használnak az elérés és a visszajelzés maximalizálására. Részemről egyre inkább vonulok vissza olyan tartalomgyártókhoz, akik egyszerűek, nem akarnak influencerkedni a tipikus influencer eszközökkel, szponzorokat leakasztani és promotálni, és amit csinálnak, az életvitelük az enyémhez egyeztethető (relatable) és önazonos. Egy ideje érik bennem a gondolat, hogy fel kéne állítanom egy elvrendszert a saját blogommal kapcsolatban is, hogy mire számíthat az ember, ha ide kattint és engem olvas.

Most leírom, ami épp eszembe jut, és majd bővítem, szerkesztem, ha ok adódik rá. 

1. Elérésfokozó technikák

Szeretnék az olvasókkal korrekt lenni, és "csali" (bait) trükköket nem használni. Szerintem ezek a baitek az írót és az olvasót is ledegradálják, végsősoron az épülő közösség minőségét is meghatározzák. Különösen szeretném tartani magam ahhoz, hogy:

/ Érzelmekre ható "felhúzós-poszt" (ragebait) ne legyen. Vélemények természetesen ütközhetnek, én próbálok mindig tudományos alapon mozogni, mert az biztos kapaszkodó. Ahol nincs tudományos alap, ott meg le fogom írni, hogy ez az én megoldásom erre. Amúgy felőlem aztán mindenki úgy csinálja, ahogy akarja. Normális, tudomány alapú vitára, visszajelzésre mindig nyitott vagyok, viszont a véleménykultúrára nagyon nem ("nem értem miért nem ültetsz fuksziarózsaszín növényeket, én szeretem őket, szépek!", "én ültetek borvörös mellé trópusinarancs növényt, nekem tetszik, a színelmélet bekaphassa!"). Az ilyen csalik lényege, hogy az író kicsit hülyének tetteti magát, a kommentelők meg a "segítségére" sietnek és kioktatják. 

/ Kattintásvadászat (clickbait) ne legyen. A cím persze valamiképp érdekes kell, hogy legyen, de "Tragédia! Meghalt!" katt a folytatásért "Meghalt a légy a légycsapdában!" ez legalja taktika.

/ Szavazó-csali ne legyen. Szerinted a kék vagy a fehér méhbalzsam a szebb? Egy időben az áruházláncok nyomták állandóan. Szerintem a "véleménykultúra", hogy mindenkinek izzik a tenyere attól, hogy mindenre rákommentáljon az innen eredeteztethető.

/ Az egyedüli, az író és az olvasó által profitábilis és pozitív "csali-technika" szerintem a lista posztok. Tehát például: "Top 10 évelő a kertben, amit egy hároméves is tudna gondozni". Szerintem ha nem tolják túl, akkor ez az író és az olvasó számára is hasznos lehet. 

2. Felelősségvállalás, kölcsönös tisztelet, azaz az olvasó kompetensnek nézése, a kompetensség elvárása

Mivel én egy tudományszerető/tisztelő ember vagyok, így amikor "kinyitom a számat", próbálok mindig a tudomány felől közelíteni és igyekszem semmiben sem radikálissá válni. Nem én leszek, aki olyanokat mond, hogy "glialkát használni Földanya elleni bűn!", "a műtrágya maga a sátán!", "semmilyen fát nem szabad sose kivágni!", "füvet tartani ökológiai atombombázás!", "a rovarölőkkel kinyírod az egész beporzóvilágot!" "nem szabad ezt csinálni!", "muszáj emezt csinálni" meg ilyenek. 

Tisztában vagyok vele, hogy kertészeti blogokat leginkább a 40-65-ös korosztály olvas, és ennek a korosztálynak a hangnemem, a tartalom nem teljesen kompatibilis.

3. AI használata

Ez egy új terület. Én a legtöbb posztom szövegét átfuttatom az összes nagy nyelvi modellnél, mintegy közönségtesztelésből, hogy nagyjából lássam, milyen reakciókra lehet számítani, illetve kérni szoktam, hogy a leírtakat tudományosan elemezze. Fontos, hogy az összes AI platformról ki legyek ilyenkor jelentkezve, ergo az AI ne "ismerjen" engem, amikor véleményt mond az írásomról, mert sajnos mind elég szervilis. A gondolataimat úgy adom be nekik, mintha valaki más mondta volna. A szövegeimet 100%-ban én írom, az én személyiségem, az én poénjaim. Még csiszolni se nagyon engedem a nyelvi modelleknek a posztjaimat. AI-jal rajzolt képeket szoktam generálni, a blogomon élethű AI képek NEM fognak szerepelni. Ahol nem az én képeim vannak egy növényről, ott jelzem, hogy "kép a netről" - és ilyekor is kifejezetten olyan képeket keresek, amik nincsenek manipulálva, pl színtorzítással, kontraszteltolással stb.

4. Reklám, influencerkedés, átláthatóság - Vissza a 2000-es évekbe, baby!

Nem tudom ki hogy van vele, nekem herótom van attól, hogy oda jutott az internet, hogy bárhova néz az ember, influencerekbe, és ezáltal szponzorált tartalmakba botlik. Mintha egy végtelenített reklámblokkot nézne az ember a tévében. Én amúgy meglehetősen smucig vagyok, ha a kertemről van szó. A ritka növényekre, főleg örökzöldekre hajlandó vagyok esetleg többet költeni, viszont azt vettem észre, hogy a "vegyszerpiacot" felváltotta a "biológiai stimulátor" piac. Nem kétlem, hogy jó a mikorrhiza gomba, a huminsav, a talajoltás, a "jó gombák", meg minden és bármi, de én hétköznapi emberként egy ekkora kertben ennyi növénynél nem győzném ezeket tonnaszámra venni, és iszonyat sok idő menne el arra, hogy ezeket kirakosgassan a kertbe. Meg amúgy ha őszinte akarok lenni, nem is akarom ilyennel tölteni az időm. Mit csinálnak azok, akiknek többször ekkora kertjük van, mint az enyém, és nincs kertészük, vagy a fél család, aki napi szinten dolgozik a kertben? 

Ha valaha lesz is ezen a blogon szponzorált tartalom, akkor már a poszt elején tisztázva lesz, hogy az. Az izzadságszagú ideológia-terjesztő influencerkedést se kedvelem. Az én egyedüli influencer törekvésem az, hogy az emberek gondolkodjanak maguknak, forduljanak a tudományhoz, ha elakadnak valamiben. A posztjaim egy része sima információátadás, egy része a saját kertem építésének naplózása, főként amúgy magamnak. Ha valaki becsatlakozik, és tetszik neki, és tud használni valamit az én kertem tapasztalataiból, az egy jóleső plusz. 

5. Közösségi platformok

Facebook-on szoktam még megosztani az írásaimat, szerintem facebook nagyon nem jó kert témájú blogoló felületnek, de arra, hogy ideirányítsa az esetleges olvasókat, arra pont jó. Nem lesz instagram, nem lesz tiktok. Videós tartalmakat Youtube-on fogom közzétenni. 

6. Humor, káromkodás 

Csípős, szókimondó, önreflexív, önironikus, morbid. Bocs, ez vagyok én. 

Ha röviden kéne összefoglalnom, akkor a posztjaim olyanok, mintha magamnak írnám őket - mert tulajdonképp így is van. Magammal nem akarok csalizni, magamnak nem akarok eladni semmit, és semmiről sem akarom meggyőzni magam.