Dögrováson
Úgy látszik a bölcsis betegségeknek még a gyerek huszonéves korában sincs vége, egyetlen gyermekemnek sikerült hazaokosítania valami kínhalált, ami szépen végigment a családon. Legutoljára nyilván én dőltem ki hétfőn - ez ilyen anya dolog, hogy előbb kiápol mindenkit, aztán amikor a család már biztonságban túlélte, megengedi magának, hogy kidőljön ő is. Ráadásul mindkét vadászó ősembernek egyből tüdőgyuszija is lett.
Szóval egy jó pár napja csak addig megyek ki a kertbe, míg örömködök a 40 mm esőnek így 6-8 hét aszály után. Régen a világ összes pénzét és boldogságát kértem volna a mesebeli lényektől, egy ideje viszont csak azt, hogy bárcsak májustól szeptemberig mindig ilyen idő lenne, mint az elmúlt héten!
Azért nem bírtam ki, hogy ne buzgálkodjak a kertben kicsit: felavattam az új, A Világ Legszuperebb Kapáját, és már idegbajt hozott rám a 'Stella D'Oro' sásliliomom, ami nyár közepén randa leveleket növeszt. Utánanéztem, és kiderült, hogy két virágzási hullám között nyugodtan TÉPJEM vissza a leveleket tőből. A tépés a tuti, a metszésnél berohadhat. A sásliliom amúgy igazi fülbemászó-tenyészhely, több tucat szaladt szét a kezem alatt.
A legtöbb kertészeti instrukció leragad a kora tavaszi visszavágásnál, pedig a kertészkedésnek van egy teljesen más szintje, tele trükkökkel. Például, hogy nyugodtan vágjuk vissza nyár közepén a hülyére nyúlt évelőket, van még idejük visszanőni, és legalább nem a szanaszét dőlt csúnyaságot nézzük tavaszig.
Nekem nem kell kétszer mondani, hogy valamit le lehet vagdosni. Én nem félek a metszéstől. A kivadulásban levő 'A Shropshire Lad' David Austin rózsát is megnyesztettem nagyon durván, majd csinálok képeket.
🌱 A posztban említett növények:
Sásliliom [Hemerocallis]
Rózsa [Rosa]
Macskamenta [Nepeta]
Pompás ligetszépe [Oenothera speciosa]