💪🏻 Így csinálom én [01] - Tujatakarítás, tujaápolás

Állj. Állj-állj-állj! Mély lélegzet! Beeeee és kiiii. Megint beee és kiii. Na, ha túljutottunk a pavlovi reflexes "DE A TUJA NEM IDE VALÓ!!!44" hirtelen idegállapotba kerülésen, akkor csináljuk azt, hogy ha már van az embernek tujája - igazából szinte minden örökzöldre igaz ez -, és nem akar több százezer Forintos növényeket, meg több millió Forintot érő teljes állományt kivágni mert kicsit barna, akkor ápoljuk őket.

Szóval borókások, keleti tujások, fenyősök, atlaszcédrusosok (ez megint én vagyok!). 

Az örökzöld növények nem örökzöldek.

Ugyanúgy váltják a leveleiket, mint a lombhullatók, csak ők nem egyszerre, hanem általában ősszel vagy tavasszal válnak meg azoktól a részektől, amik elöregedtek, és ahogy szélesedik a növény, a belseje úgy tisztul ki. Ez teljesen természetes. A helyes név az lenne, hogy "mindig van rajtuk valamennyi zöld", de ez meg bénán hangzik. 

Vagy esetleg nem tudja fenntartani a növény, mert például árnyékban van, tehát kevesebb fényt kap, mint szeretne, és/vagy tápanyag -vagy vízhiányos. Télen-nyáron ekkora lombtömeget fenntartani nem kis energia. Ha nincs elég, akkor a növény úgy próbál túlélni, hogy megválik a lombja egy részétől. Ez is természetes, csak éppen nem kívánatos - mármint a kertésznek.

Ha az ember megnéz koros fenyveseket a természetes közegükben - nálunk nem annyira vannak - akkor látni, hogy belül barnák a tűlevelek. Sokszor szétnyílik a növény, sokszor csak az ágak végén van levél. Ez van a természetben, ahol túl kell élni, és nem jön a Mezítlábas vagy Kertipapucsos kertész öntözni, tápanyagozni és babusgatni. 

Csóri örökzöldeknek az emberek szemében az egyetlen értékük, hogy örökre zöldek, ergo amint nem zöldek, az egyszeri kertész bepánikol, hogy mi van a növénnyel. Ezért kéne őket több odafigyeléssel ápolni.

Jó hír, hogy többféle, ránézésre nehezen megállapítható nyűgje lehet egy örökzöld növénynek - nem mindig a tudjukki -, tehát lehet kezelni, még jobb hír, hogy ha posztol az ember egy űrből lőtt képet a tujájáról, nappal szemben, amit félig kitakar az ujja, akkor Facebookon szinte biztos, hogy nem lehet megmondani, mi baja, tehát tanácsot sem érdemes ott kérni. 

- aknázó/fúró rovarkártevő

- takácsatka - őket külön venném a többitől - ez szereti a sivatagos szárazságot, a kemence hőfokot. 

- gomba - pont az ellenkezője - szereti a nedves, nyirkos mikroklímát. Ha takácsatka van, akkor valszeg nincs gomba, általában, és fordítva. Magyarországon általánosságban alacsony a páratartalom, légszárazság szót hetente lehet a hírekben olvasni, ha gomba van, akkor vagy a tartási körülményekkel van gond (túl sok víz), vagy valami speckó mikroklíma állhat fenn a környéken. 

- pajzstetű. Inkább ettől féljünk, ezt aztán tényleg nehéz megpunnyasztani.

Az örökzöldeket tehát érdemes tip-top formában tartani, fény, víz, tápanyag tekintetében. Náluk nincs olyan, mint egy évelőnél, vagy cserjénél, hogy "áhhhhh, elegem van, visszavágom a föld felett".

No, akkor tartsuk tip-top formában őket!

Ápolás

(Tuja esetében nem árt eleve olyan fajtát választani, amit 20 év múlva is felérünk.)

Szükséges eszközök: Vannak, akik seprűt, lombfújót, a nagyi rakétaporszívóját fújó állásra rakva ajánlanak, műhelyes keménymagos játékosok kompresszort. Én speciel a sima slagot javaslom egy alap "jet" fejjel. 

Tetemes mennyiségű por, pollen, porral szálló rovarok, meg minden meglepi gyűlhet fel a tuják belsejében, ezt nem nagyon akarjuk a tüdőnkbe - én biztos nem, illetve a port lemosva szebbek, egyből valahogy üdébbek lesznek a növények. A legtöbb örökzöld szeret is fürdeni. A víz azért is jó szerintem, mert kora tavasszal, amikor már zizeg a kertész, hogy csinálna kint valamit, mondjuk egy tipikus márciusi 20 fokos, "VÉGRE ITT A TAVASZ!" napsütéses, száraz hétvégén, és amikor még nem megy az öntözőrendszer - ami után még itt ülünk 10 fokban májusban - akkor ezzel megoldhatja az azévi első mélyöntözést, és utána a tápanyag a vizes földön egyből elkezdhet kioldódni. Ekkor lehetőségünk van átnézni a növények állapotát, az esetleges problémákat még idejében elkaphatjuk.

Tehát fogunk egy slagot, és jet álláson kicsapatjuk a belsejükből az elhalt részeket. Nem kell magasnyomású mosó erősség, csak pont akkora, hogy kijöjjön az elhalt cucc. Nem csak kívülről locsolgatjuk, hanem mélyen a belsejébe beletúrva, és minden, ami nem zöld, jöhet ki. Kb 15-20 percet simán el lehet mókolni daraboknént az enyimekkel most, hogy nagyobbak, ezalatt szépen átázik a talaj alattuk. 

Ennek az egész takarításnak szerintem a legrosszabb része, amikor össze kell szedni a kiszedett cuccokat. Az egyetlen hátránya a vizes módszerek, hogy a kiszedett cucc nyilván vizes. Sokszor be is ragad a növény tövébe, onnan kiszedni kicsit macera, de ez így lenne száraz módszerrel is. Márpedig ki kell szedni, a lényege a takarításnak, hogy ezeket eltávolítsuk, és szebb legyen, másrészt ne maradjon a kártevőknek tenyészhely.

Előtte: 

úristen, barnul a tuja!

Utána:

mégsem barnul a tuja?!

Akármennyire is óvatosak vagyunk, valószínűleg letörünk egy-egy ágvéget, amit majd pár hét múlva sárgásra elszáradva láthatunk, ezeket csak csípjük le.

Tápanyag

Körbegazolva, friss réteg (kb 8-10 cm) komposzttal mulcsozva. Ezt akár minden évben, vagy minden második évben alá lehet tenni, szépen néz ki, és jót is tesz nekik. Amíg a komposztbiznisz rá nem jön, hogy "túl olcsó" a komposzt - például a fenyőkéreghez képest -, addig használjuk ki, és tegyük mindenhová. Szebb is, mint a mars-szerű hókadt homok. Mulcsol is, csökkenti a gazsűrűséget, tartja a vizet. A mulcsozás mára valamilyen formában szinte kötelezővé vált egyébként is.

A természetes tápanyag mellett én minden tavasszal adok nekik műtrágyát is, a takarítás után a vizes talajon szépen megtapad, nem gurul szanaszét, és azonnal elkezd kioldódni, ha megfelelő a talajhőmérséklet. Tavaly a tuják tőlem ICL New Grass gyepműtrágyát kaptak, mert épp füvet telepítettünk, és abból maradt, és egyébként ár/érték arányban kedvezőbb volt, mint pl az Osmocote 750 grammos műtrágyái - a mi kertünkben az a 750 gramm az semeddig nem elég. A lényeg, hogy burkolt legyen, 2-3 hónapos hatástartalmú, tehát ne mezőgazdasági műtrágya legyen. Én szoktam tartani a fűre vonatkozó kijuttatási adagolást, azaz négyzetméterenként (ami nálam 1 tuja) 30-35 gramm, azaz egy női maroknyi kb. Nem kell túlgondolni, de a macskát se rakjuk be a mikróba száradni, szóval ésszel azért. 

Az én mottóim: egyszerűen, olcsón, hatékonyan, lehetőleg túlzott márkaelköteleződés nélkül.

Ráérősek-fanatikusok ősszel (október-november) is megismételhetik ugyanezt (komposzt nem kell, de ha marad az őszi/téli gyepműtrágyából, akkor az mehet), a tuják nálam a szeptemberi első zimankó után egyből reagálnak és dobják le, ami nem kell. 

Kertészeti Facebook csoportokban vannak azok az emberek, akik egy egész vegyi kombinátot tartanak otthon, és már márciusban-áprilisban boróka-tarkadíszbogárra meg gombára permeteznek - felesleges, akkor még nincs, meg kéthetente gombaölőznek, meg a franc tudja mit csinálnak - ilyenkor megértem, hogy miért tiltja az EU ezeket a szereket, ettől még vannak, akik normálisan használnák. Én szeretem, sőt imádom a tujákat, de ha ennyi mindent kéne csak a tujákra itthon tartani, és ennyi pénzbe és időbe kerülne pusztán a feltételezett minden és bármi elleni megelőzés, nehogy bármikor bármi bajuk legyen - amiről nem is tudjuk, hogy a mi területünkön valós veszély-e egyáltalán, hisz' megelőzésként fújunk mindent, jó eséllyel a felét totál feleslegesen -, akkor nem lenne tujám. Tehát azért van egy határ, amikor nem tűnik úgy, hogy megéri. 

Víz

Az öntözést nem időben mérjük, hanem mm-ben.

vagyis

Az öntözés mértékegysége nem perc/óra, hanem mm

Tehát nem "tegnap is öntöztem fél órát!"  Fél óra alatt egy tűzoltóslag kitesz csillió köbméter vizet, Solymáron örülnek a 100 liternek, másvalaki kitesz 500 litert simán, vagy többet. Tehát helyesen "tegnap is öntöztem 20 millimétert". Ami azt jelenti, hogy 1 m2 öntözendő területre kijuttatott 20 liter vizet.

A bevitt kalóriát sem időben mérik: tegnap ettem 40 percet. Oké, és zöldsalátát ettem grillcsirkével, vagy fél kg mandulát, vagy egy komplett tortát - gyertyástul, nagyon nem mindegy.

Egy ekkora tujának (de nem csak tujának) nagyjából heti 30-50 liter víz kell a nyári kánikulában. Egy 1x1 méteres területen, ahol ez a növény van, homokos talajon ha beöntöz az ember 30 mm-nyi vizet, azaz 30 liter vizet, az kb 30 centi mélységben nedvesíti át azt a területet. A tujának sekélyen vannak a gyökerei, és szeretik a mélyöntözést. Ezt nem lehet kézzel, mellette állva, lassan beitatva, heti szinten megcsinálni ennyi növénynél. Nincs ennyi idő a világon. Mindig olvasni Facebookon "minden nap öntöztem, mégis kiszáradt". Ez ordít a helytelen öntözésről.

A csepegtető öntözésüket is sokan elrontják, egy rosszul megtervezett rendszer is lehet elégtelen öntözés forrása. Sima matek: A csepegtető csövek 2 l/h-ás és 4 l/h-ás kicsepegtetésűek. Ha a legsűrűbben lyukasztott cső 30 cm-ként van lyukasztva, egy 1 méteres szélességű tujához jut 2-3 ilyen. 1 órát megy az öntöző, 4 l/h / lyuk, a tuja kap kemény 12 liter vizet, azaz sikerült kijuttatnia 12 mm vizet. Ez édeskevés nyáron a kánikulában. Aki "naponta 1 órát járatja a csepegtető öntözőjét" - ilyet is sokat olvasni, az nem jól öntöz öntözéstechnikailag. Pont. 

Hőségriadós hetekben pár naponta viszont le lehet zuhanyozni az örökzöldeket (is), csökkenti a hőstresszt.

🌱 A posztban említett növények:

Nyugati tuja [Thuja occidentalis]