🦶🏻 A Mezítlábas Kert [02] - A pUsZtÍtÁs, 2020

Oké, megvan A Kert, aztán most mit kezdjek vele?

Itt a kiindulási állapot, a jobb oldali fát már megkezdtük elbontani. Eperfa (Morus sp.), az ősellenségem. Ráadásul piros termésű, ami mindent azonnal összefog. Mögötte volt egy kiöregedett almafa. Balra egy kínai nyár (Populus simonii), mögötte sorban, mint a faiskolában egy amúgy invazív és irtandó Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) - ezt akkor még nem tudtuk, hogy az, mögötte egy diófa, volt pár tövises cucc is, balra a kerítés mellett sorban 7 db Vörösfenyő (Larix decidua), hátul két nyífa (Betula pendula), közöttük vérszilvák (Prunus cerasifera).

Itt egy kép az első júniusból, délután kettő körül. Az egész hátsókert mélyárnyékban. Most van ez a divat Magyarországon, hogy pici helyekre naaaaagy fákat ültetnek, és akkor az egész kertet, sőt, az egész szomszédságot egy fa leárnyékolja, mert milyen jó az árnyék. Ekkor még nem tudtam milyen kertet szeretnék, csak azt, hogy nem ilyet. Alatta csak a gaz maradt meg.

Van még egy óriási fűzfa a telekhatáron, fele nálunk, fele a szomszédoknál, a szomszédok szeretik.

Itt már a fura, "vegyes örökzöld" sövényt elöl kiszedtük, a leyland ciprus(?) maradt már csak a kerítés sarkában. Már kezdte szérnyomni a drótkerítést, meg eléggé be volt nyomorítva a frontkerítéshez is. 

Itt a frontkerítés melletti sarok. A kerítésen fehér futórózsa, egy trópusinarancsos rózsa, invazív irtandó selyemkóró. 

Némely dologról meg se tudtam mondani, hogy növény, vagy gaz - pl. a jobb alsó sarokban a delikvens. 

Kertet tervezni egyedül, kezdőként nem egy könnyű munka, de ügyes kizárásokkal megkönnyíthető. Az első észrevételeim a kertről:

- Nagyon sok, térben hülyén beültetett fa, és egyik sem kimondott díszfa, semmi különleges nincs bennünk.

- Nagyon nagyon nagyon kevés az örökzöld, télen csupasz a kert, ezek alá a fák alá meg nem is nagyon lehetett volna ültetni.

- Mélyárnyék mindenhol, pedig én szeretnék napkedvelő növényeket.

- Színben nem az én ízlésemet tükröző növények. A hideg színeket szeretem, meg a pasztellszíneket. Nem szeretem a trópusi piros-narancs-fukszia-rikító-kiabáló színeket. 

- Olyan kertet akarok, ahol lehet MEZÍTLÁB SÉTÁLNI - A Mezítlábas Kert ötlete akkor jött. Ahol le lehet heveredni a pihe-puha fűbe, és garantáltan nem szúr meg semmi. Ahol nem kell méhecskékkel hadakozni, hogy rájuk lépek vagy sem (méhlegelő fű fehérherével kizárva). Külön fű és külön ágyások beporzóbarát növényekkel volt a terv, ahol mindenkinek jut saját, zavartalan élettér.

- Nem lesz a kertből lerakat, műhely, sokadik "kis fedett tároló". Ez egy KERT lesz, és nem UDVAR.

- Nem akarok angolkertet, franciakertet, olaszkertet. Nem az én stílusom, nekem nyálas, mesterkélt, a sok fém romantikus bizbasztól rövidúton agyfaszt kapnék. Növények szempontjából ezek a tipikusan égigérő, szélben-zivatarban szanaszét dőlő "kórók" nagyon nem jönnek be. Ha már itt a klímaváltozás, akkor olyan kertet akarok, ami hűsnek néz ki. Az angolkert lehet, hogy jó Angliában, itt a 40 fokban többhetes-hónapos aszályokkor esztétikailag "kórós" lesz minden. Magyarország évi napsütéses óráinak száma 1900-2000 körül van. Anglia 1400... Nagyon nem mindegy. A "mediterrán kertészkedés" se jön be az olajfákkal.

"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,

Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;

Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,

Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben"

- ezek vagyunk mi, nem a borús esős Anglia

- Specifikus árnyékpontok. Egy bazi nagy fa helyett több kisebb, ami ott árnyékol, ahol van kiülő, vagy jó a kilátás a kertre, vagy esztétikai célja van, tehát ahol tartózkodni akarunk. Szerintem nincs olyan ember, aki a kertje minden négyzetcentijében órákat tölt, és ezért mindenhova kell árnyék. 

- A tipikus magyar sziklakert a fehér kövekkel és "szárazságtűrő növényekkel" benne ki-zár-va.

- Kutyabarát kert, kertbarát kutya. 🐶

- Előbb utóbb kell egy kerti tó. Szerintem a klímaváltozás ellen a legjobb dolog, mikroklímát teremt, hűsít, rovarokat, madarakat, hüllőket vonz. 

- Költözés után az egyik legelső dolgom volt belépni egy "füves csoportba". A fűről sokan azt hiszik, hogy csak elvetik a fűmagot, néha rálocsolnak kicsit, párhetente lenyírják, és amúgy igénytelen növény és mindig szép és zöld és dús. Hát fű bakker, milyen legyen, ha nem zöld, meg dús. Hohhóó, a fű az egyik legvízigényesebb, legtápanyagigényesebb, leggondozásigényesebb, legfinnyásabb növény, amint valami baja van (gomba, kiszáradás, vakondtúrás), lerontja az egész kert szépségét. Szóval csak annyi fű lesz, aminek van haszna, ami muszáj, hogy "horgonyt" és keretet adjon a kertnek. A fű örökzöld, ezt nem szabad elfelejteni, hó már alig van, tehát a fű nagyban hozzájárul a kert téli arcához. 

Én olyan ember vagyok, aki szereti ha valaminek véges variációja van. A kertészkedés pont nem ilyen, van többezer növényfaj, az összeültetések lehetősége valami óriási szám, és ez kezdőként totálisan  letaglózott. Különleges növényeket akartam, amik sehol nincsenek, vagy nem úgy. Menet közben persze letisztult, hogy nem véletlenül ülteti mindenki azt a top 20-25 növényt, amit. Persze azért van pár, ami nem sok helyen van. A kertészkedés nagyban segített a maximalizmusos hozzáállásomon, a tökéletességre való törekvésemen. Mert a kertészkedésben szerencsére nincs ilyen. Meg a legtöbb dolgot át lehet ültetni. :) No stress.