🪏 A kertépítés alapjai [07] - Kutyabarát kert, kertbarát kutya

A kutyák természetes viselkedése

A két kutyánk attól a pillanattól kezdve képezve van, hogy beléptek az életünkbe, azaz 8 hetes koruktól. Mindkettő törzskönyves tenyésztőktől van, akik értenek a kutyákhoz és foglalkoznak is velük. 

Nincs tökéletes kutya, még a legjobb tenyésztőtől elhozott, gondosan nevelt és szuper szülőkkel rendelkező kiskutya is okozhat meglepetéseket. Csak nem mindegy milyeneket, és mibe kerül helyrehozni, vagy amit teljesen helyrehozni nem lehet, azt együttélhetőségig csiszolgatni.

Gyerekkorom óta kutyázok, a kutyáim mindig képzettek voltak - a képzési módszerek eközben nyilván változtak, szerencsére!, szerintem nem is lehet normálisan együtt élni egy neveletlen állattal. A kutyáink tehát nem csak nőttek, mint a gyom. Nyilván városban és panellakásban ez kötelező volt - bár az egyik indok, amiért elmenekültünk Budapestről pont az volt, hogy élhetetlen lett kutyával, mert rengeteg kutya volt, és neveletlenek voltak, agresszívok például, amit rossz "kezeléssel" csak még rosszabbá tettek. A környékünkön aztán jött a kutyák méretével kompenzálás: minél nagyobb kutyát tartani, és akkor a mérete miatt nem lehet baja. *góóógyi!* Csak mivel a nagydarab is neveletlen volt, ő volt a helyi nagydarab köcsög. Voltak olyan esték, hogy nem jutottunk futtatóhoz, mert a kedves gazdi a három német dogjával lefoglalta az egész futtatót órákra, "légyszi most ne gyere be, most mi vagyunk itt!" Vidéken sem jobb amúgy, itt meg az önsétáltató, szocializálatlan kerti monszterek rontanak a sétáltatott kutyákra. 

No, de vissza a témához, kutyák és a természetes, öröklött viselkedés/mozgásmintáik. Ahogy Tóth Katinka is írja egy cikkben - és ennél jobban én sem tudnám összefoglalni -, a kutya természetes viselkedését nem letörni kell, hanem okosan helyet adni neki. 

A teljes cikket > itt < lehet elolvasni, ahol szó esik a környezetgazdagításról is.

"Az öröklött mozgás mintázatok jellemzője, hogy a faj minden egyes egyedében megjelennek, jellegzetes szekvenciájuk, ezeknek pedig állandó sorrendjük van, és kulcsingerek indítják be őket. 

Az ÖMM esetén továbbá – a reflexszel ellentétben – történik habituáció, tehát az inger ismételt bemutatása után csökkenhet a válasz intenzitása, míg reflex esetén ez nem történik meg. Még egy jellemzője, hogy az állatnak legalább részben van tudatos hozzáférése a viselkedés irányításához, hiszen van agykérgi bevonódás. Nagyon gyakori tanács, hogy bizonyos zavaró, problémás viselkedéseknek ne adjunk teret egyáltalán, hiszen ezek gyakorlása mindenképpen erősíteni fogja azokat. A kotorékeb ne kaparjon, az agár ne űzzön, a border collie ne tereljen. Csakhogy az unatkozó kutyáknál gyakran megjelenhetnek sztereotip, kompulzív viselkedések. 

Ma már tudjuk, hogy ahhoz, hogy egy állat mentálisan is jól legyen, szüksége van a fajára jellemző viselkedésmintázatok gyakorlására. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hogy a border collie a parkban békésen sétálókat igyekezzen egy kupacba terelni, de számos, kutyákra, sőt kutyafajtákra szabott elfoglaltságot, ún. környezetgazdagítást kereshetünk már kedvencünknek, ami tökéletesen beilleszthető a társadalmilag elfogadott kutyatartási keretekbe."

- Tóth Katinka, SciDog

 (Biológus, Kognitív Idegtudós)

Tehát gazdaként tudomásul kell vennünk, hogy a kutyánk természetes "kutyaviselkedéseit" gyakorolni fogja, és nem árt, ha tudja is gyakorolni, és ne basszuk le őt emiatt. Ehelyett kezünkbe vehetjük, tervezhetünk vele, hogy hol gyakorolja ezeket a viselkedéseket, például olyan helyet hagyni, ahol nem baj, ha ás kicsit.

Nekünk patkányászaink vannak, a "vakondozás" (esélyük sincs) az egyik kedvenc elfoglaltságuk.

"Trust me, I'm a pro!"

Tervezzünk velük, nekik, értük!

Mielőtt nekiálltam volna a kert tervezésének, mindenhol azt olvastam, hogy a kutya rombol, kiás mindent, szétrágja a fiatal fákat és cserjéket (a "kint a kertben" a "friss jó levegőn" szép csendben megzakkanó kutya), kijárja a füvet.

A kutyák a kerítés mellett "járőröznek" általában, ergo jó ötletnek tűnt körben a kerítés mellett elhagyni egy széles sávot, ami ágyás. Az ágyásban nincs fű, nem lehet kitaposni. Egyébként az én kutyáim inkább az ágyások szélein mászkálnak, mint a fűben - lehet, hogy ez egyedi? 

Rózsák, borbolyák az ágyásokban! 😱 Nem vagyok egy helikopter-gazda: Ha belegyalogol a rózsába az ágyás közepén, akkor megtanulja, és legközelebb nem megy oda. Egy rózsától még nem lesz életveszélyes sérülés.

Azt tudtam, hogy "lassítók" jót fognak tenni a kertben, azaz olyan ágyások, amik miatt a kutya hátulról előre nem tud nyílegyenesen rohanni, hanem kerülgetnie kell ágyásokat, ezzel lelassítva őt, illetve a kertbe betévedő állatokra se tud egyből rálátni egy pontból, és "rájuk indulni". 

Itt az egyik lassító. Nincs nyílegyenesen hátulról előre, meg elölről hátulra sprint, lassítani kell, és vizuális blokk van az állat előtt, nem lát be mindent egy helyről.

A másik ilyen lassító mögötte a másik ágyás, csak az oldalirányba lassít.

A sarokágyás is terelő, a tó mögötti domb is az.

Emellett próbálom a blökiket az útra irányítani. A ház melletti ágyás azért alakult ki, hogy beirányítsa a kutyákat az útra, le a mellette levő fűről, az oldalirányú ugrabugrát is lekorlátozza. Sövényt is terveztem ide, pont ugyanezért, de az egyelőre bukó. Így is működik nagyjából, borbolyák, rózsák vannak ott...

Itt menj légyszi, itt a legkönnyebb (legrövidebb, legszárazabb, legkényelmesebb) úton, ne a fűben. Köszke.

A kerítés, mint mumus

Azt is tudtam, hogy nem akarok a kutyám kerítés agressziójára / kerítés frusztrációja (figyelem, a frusztráció szó szerint értendő!) ráerősíteni - és szerintem senki se akarjon. Szóval tervben van egy olyan belső kerítés, ami a kocsibeállót leválasztja, és a kutyák nem férhetnek a frontkerítéshez majd. Ezzel a mérgezéseknek is elejét vehetjük, meg annak is, hogy ki-beálláskor zárni kelljen a kutyákat, mert más kárából okulva mi nem akarunk másfél tonnával áthajtani rajtuk. Sokkal hamarabb meg akartam ezt csinálni, de talán majd idén.

Ezt a skiccet jó rég rajzoltam, de továbbra is ez a terv.

Nagy vonalakban a kutyák területőrző viselkedése a mindenkori kerítéstől kezdődik, és ahogy ismétlődnek a kerítés előtti események, és a kutya "triggerelése", úgy növekedhet az agressziószint, ami akár átcsaphat OCD-s viselkedésbe is. Erre szokták azt mondani a zsenik, hogy "Odanézz, hát hogy védi a területét, hú, milyen jó kutya! Mekkora domináns állat! Mindjárt berántja a postást kerítésestül, nézd! Ezzzazzz!" A dolog pikantériája, hogy a kerítésagresszió valójában a félelmi agresszió egy fajtája, tehát a kutya nem hűodanézzdebátor, hanem pont, hogy fél. A felgyülemlett frusztráció meg sokszor máshol, sőt máskor! "adódik le", ezt hívják redirected agrression / áthárított agressziónak. Például egyszercsak a családban harap meg valakit a kutya. Ne akarjuk ezt, légyszilégyszilégyszi.

Elvileg a kutya által mutatott agressziónak pariban is illene lennie a területét fenyegető "behatás" erősségével, tehát az, hogy csóri postás bedobná a levelet, az még nem kéne, hogy világvége-hangulatot keltsen a kutyában. Egy ütemes ugatás, megfeszülés ok, de amikor a kutya gyomorból hörögve ugat, és teljesen kész van már attól is, hogy a postás megjelenik az utca végén, az "nem egészséges". És mint mindent: megelőzni ezt is könnyebb, mint a kialakult rossz szokást orvosolni. 

Kutyáknál két alap stresszcsökkentő trükk működik !megelőzésileg! - ha már "megkettyósodott" a kutya, akkor irány a szaksegítség! - : vagy messzebb visszük őket a számukra frusztrációt okozó ingertől, vagy kivesszük azt a látóterükből. A kettő kombinálva a leghatékonyabb. Ezért sem akarom, hogy a mi kutyánk közvetlenül a frontkerítéshez férjen. Ha hátrébb van a kerítés, nála is hátrébb csúszik az a bizonyos mentális "frontvonal". Nálunk nincs járda, tehát a kerítés előtt olyan 3–4 méterre mászkálnak az emberek, én pedig további 5 métert akarok lezárni a frontkerítéstől. Ez már talán elég nagy táv ahhoz, hogy kordában tartsa az indulatokat. :)

Nálunk csak a Nagyobbikra jellemző, hogy jelez, kritikusan figyelem, hogy hogy reagál, és egyértelmű, hogy az évek alatt erősödött a reakciója, de még mindig normálisnak tekinthető. Ha kiszólok rá, hogy "befejeznéd?", akkor simán abbahagyja, és odébbáll. Innen tudom, hogy "észnél van" közben, figyel mit mondanak neki, és le lehet állítani, el lehet hívni. Kevésbé van észnél, ha az utcán elszaladó kijárós macskákat látja meg... 

Ők egyébként nem kerti kutyák, tehát leginkább ott vannak, ahol mi: ha mi a kertben vagyunk, akkor ők is ott vannak, ha mi bent vagyunk, akkor általában ők is bent vannak. A lényeg: nem töltenek egyedül annyi időt a kertben, hogy meglegyen nekik az a nemkívánatos viselkedéselőzményük, amikor úgy döntöttek, hogy rombolnak, és mivel állandóan velünk vannak, így rengeteget van foglalkozva velük.

És ettől most hova pisáljak? - ne a fűre!

Mivel ex-panelkutyák, alap náluk, hogy kérésre pisilnek - aki sétáltatott már kutyát, az tudja, hogy egy 7 kilós kis vacakból is simán kijön egy liternyi lé, a végén már csak cseppek, de akkor is jön -, nincs olyan, hogy ne tudna pisilni valamennyit. Január közepén nem nagy öröm -10 °C-ban álldogálni és várni, mikor történik meg a csoda. Meg éjfélkor sem. Az első vezényszavak/kérések megtanítása között volt a "Csuri!". Ezt aztán lehet végletekig kombinálni alkalomhoz illően: "Csöndben! Itt hátul csuri, nem mászkálsz el, gyors csuri és jövünk be." És tudják, hogy ilyenkor nem szabadfoglalkozás van, meg időhúzás, meg ilyenek. Beléjük töltöttünk vagy egy tonna csirkemellsonkát az évek alatt, de tudják. 

Pluszban, ha mindig egy helyre csuriznak, ami nem a fű, akkor a füvön nem lesz - vagy csak elvétve - pisifolt. Easy! A nehezítés az, hogy most a halógödör partját használják erre, ámde az majd be lesz ültetve, meg a kiülő részen is lesz valami burkolat. Kell majd egy dezignált kutyaWC valahova...?

Tehát a kutyabarát kert az, amit úgy tervezünk meg és ültetünk be, hogy gondolunk négylábúink közlekedési útvonalaira, szokásaira, természetes viselkedésükre.

A kertbarát kutyával pedig foglalkozva van, figyelve van, hogy hogy érzi magát a kertben, és empatikusan és fairen nevelve van, reális elvárások vannak felé támasztva.